Hagyd játszani!
Ma került a szemem elé Vekerdy Tamás egy írása arról, hogy a mai gyerekek beszédkészségének romlása mögött az áll, hogy nem mozognak eleget. Vekerdy Tamás írási könyvei mindig ipspiráan hatnak rám. Természetes gyermeknevelési elvei pedig mindig jónak bizonyultak életemben. A mozgással kapcsolatos megjegyzése felkeltette a figyelmemet, mert gyerekekkel foglalkozó szakemberként én is azt tapasztalom, hogy a gyerekek növekvő számú tanulási problémája, figyelem tartási nehézsége, idegrendszeri éretlenség gyakorisága összefügg modern, kevesebbet mozgó életünkkkel. Azt is észrevettem, hogy a gyerekek valahogy kevésbé bátrak és kalandvágyóak. Jobban szeretnek komfortzónán belül maradni. És erre lehetőséget nyújt nekik az online tér, a számítógépes játékok. Van, aki közülünk már 7 évesen azt mondja, hogy csak arra tud gondolni ha vége az iskolai hétnek és jön a hétvége és játszhat Minecraftot. És ez azért jó, mert ő ott ügyes és erős és mindent meg tud csinálni. Pedig Budapest közelésben él, egy faluban egy kertes házban és kimehetne a kertbe, vagy akár a faluba, a határba is játszani a többi gyerekkel. Bár lehet már ebben a modern falubna nem járnak ki a gyerekek egész nap játszani és csatangolni, mint 30-50 évvel ezelőtt.
De mit vesztünk ezzel? Johann Hari figyelemről írt könyvében nagyon részletesen összefoglalja a világ változásának, a szabad játék eltünésének hatásait, melyek teljesen egybevágnak saját tapasztalataimmal. De kezdjük az elején! Kutatások szerint az amerikai gyerekek csak 10%-a töltötte szabadidejét a szabadban rendszeresen egy 2003-as felmérés szerint. A gyermekkor napjainkban zárt ajtók mögött telik el többnyire felügyelet alatt. Az én gyerekkoromban az 1980s évek elején egyedül mentem iskolába és jöttem haza már első osztályosként. Ez manapság elképzelhetetlen. Szüleim és nagyszüleim pedig egész nap nyáron felügyelet nélkül, illetve egymást felügyelve játszottak Rákoskeresztúron de az ötvenes éveiben járó férjem is még olyan emlékeket mesél, ahol egyedül ment és jött a Duna parti játszótérre délutánonként vagy járt kisiskolásként a Nemzeti Múzeumba fegyvereket és páncélokat nézegetni a VIII. kerületben lakva. Ma annyira félünk, hogy gyerekeinkkel történik valami, hogy nem veszítjük egy percre sem szem elől öket, okostelefonokat és okosórákat , helymeghatározó applikációkat adunk nekik, hogy biztonságban tudjuk őket. De tényleg jót teszünk ezzel? Egy amerikai újságíró Lenore Skenazy engedett 9 éves fia kérésének, aki egyedül szeretett volna hazatalálni egy távolabbi helyről New Yorkban. Erről a sikeres önűálló kalandról, és fia érzéseiről cikket is írt, melynek hatására a vliág legfelelőtlenebb anyájának kiálltották ki. Ekkor rájött, hogy napjainkban az a jó anya, aki nem téveszti szem elől egyetlen percre sem gyermekét. De mit tanítunk ezzel gyermekünknek? Hogy a világ veszélyes és te egyedül, nélkülem nem boldogulsz. A gyerekek az idők kezdete óta együtt játszottak a szabadban és többnyire felügyelet nélkül. Ezek a játékok során tanultak meg együttműködni. Próbálták ki a külnböző szerepeket, kitalált játékokkal fejlesztették a kreativitásukat és problémamegoldó képességüket. Tágították az ismereteiket és tapasztalataikat. Élményeket gyűjtöttek és kirpóbálták magukat helyzetekben és lehet néha bajba kerültek, de együtt másztak ki onnan. Erről szólnak a nagy ifjúsági regények, gondoljunk csak a Pál utcai fiúkra vagy Tom Sawyerre vagy Huckleberry Finnre. De a lányok által kedvelt Váratlan utazás-ban s az King gyerekek számos kalandját ismerhetjük meg melyeket mind mind önállóan illetve közüsen csak gyerekek tettek. Volt egy saját világuk, mely tudásukkal együtt tágult.
Az, hogy kevesebb a mozgás, illetve a szabad mozgás a gyerekek éltében, már számos területen megmutatkozik a mai generációkon. Sokkal gyakoribbak az idegrendszeri értelenségi tünetek (egy pár évvel ezelőtt egy dunaújvárosi óvodában 100 gyereken végzett mozgás felmérés azt mutatta, hogy 92 gyereknek volt valamilyen lemaradása, idegrendszeri éretlensége) és ezért sokkal több gyerek szorul mozgásfejlesztésre. Az agyunk fejlődéséhez szükség van a mozgásra. Patkányokon végzett kutatások is igazolták, hogy azok a példányok, akik mozoghattak és játszhattak társaikkal fejletteb idegrendszerrel rendelkeztek, nem mozgó és játszó társaiknál. Paul Dennison egyenesen azt mondja: ” mozgás a tanulás kapuja” – vagyis mozgás nélkül nincs tanulás. Mégis azt várjuk a gyerekektől, hogy mozdulatlanul ülve a helyükön tanuljanak és adjanak számot a tudásukról.
Dr. Isabel Behncke kutatásai szerint a játék 3 fő területen befolyásolja a gyerekek fejlődését:
- kreativitás és képzelőerő
- társas kapcsolatok
- éltekedv és örömélmény.
A játék teremti meg a személyiségünk alapjait, a stabil személyiség alapjait, melyre a nevelés épít később. Ahhoz, hogy később összpontosaítani tudjunk szükség van a kötetelen játékra. Manapság a gyerekek felügyelet mellett játszanak és a felnőttek állapítják meg a kereteket és szabályokat. Ha valamilyen konfliktus alakul ki a felnőttek oldják meg, rendezik el. Így a gyerekek nem tanulják meg ennek módjait és lehetőségeit. Ha elakadnak szintén ott egy felnőtt, aki megoldja és elrendezi a dolgokat így a problémamegoldó képességük sem fejlődik. Tehát hiába a jó szándék valami ilyen üzenet sül ki belőle a gyerekek felé: „Tessék, ez itt a környezeted. Én már feltérképeztem neked, semmi szükség rá, hogy felfedezd . ” Az is hozzá tatrozik a teljes képhez, hogy a házi feladatok mennyisége is megnövekedett (egy Egyesült Királyságbeli kutatás szerint 1981 és 1997 között 145%al). A mai gyerekek szabadideje tehát házi feladatozással, tanulással, filmekkel és kütyüzéssel illetve szüleikkel való vásárlással telik túlnyomó részben.
Minden kutatás és tanári, fejlesztői tapasztalat azt mondja, hogy a tanulás legjobb és leghatékonyabb módja a játékon keresztüli tanulás, azaz maga a játék. De mégsem jut idő a játékra. Jó kis paradoxon. A játék tanít tanulni. Ha gyerekeket megfosztjuk a szabad játéktól és azok adta kihívásoktól nem tanulnak meg megküzdeni a váratlan dolgokkal. Egyre emelkedik a szorongással küzdő gyerekek száma. És a szorongás hatására ezek a gyerekek nehezebben tudnak figyelni.
Egy másik fontos dolog is elveszik a szabad játék eltünésével: a motiváció. Sok szülő mondja, hogy nem tudja motiválni gyermekét pedig már mindent kipróbált. A motivációnak 2 formája van: a belső -amikor azért csinálunk valamit, mert az örömet okor nekünk – és a külső – amikor valami jutalmat, előnyt, jövedelmet kapunk érte. Lehet ez külső megerősítés is. (pl. kiposztolom a Facebookra, hogy nyertem) A belső motiváció előnye, hogy sokkal tovább tart még nehezebb helyzetekben is és könnyebb az adott dologban fenntartani a figyelmünket. A mai gyerekek életét a felnőttek, azok, szabályai és azok által felállított külső motivációk lakotják. Nincs is idejük elmélyülno és megkeresni magunkban, illetve dolgokat kirpróbálva rájönni mit is szeretnek igazán és mi motiválja őket. Vagy egy kiskamasz kliensem, akitől bármi választást kérek vagy kérdezek a válasza mindig: mindegy. És komolyan is gondolja. Nem is hiszi el, hogy van választása és már neki sem fut. Long Islanden egy iskolában a tanárok a nemzetközi játéknapon szabad játékot hirdettek. Bevittek az osztálytermekbe játékokat és mondták a gyerekeknek, hogy szabad a játék. A gyerekek egy kis része rohant is és játékokban kezdett, de egy nagyobb részt csak állt tanácstalanul. Volt akinek annyira nem volt ötlete, hogy inkább lefeküdt a terem végében és elaludt. A gyerekek nagy része nem tudta hogyan lehet kötetlenül, instrukciók nélkül játszani. Megszokták, hogy irányítják a figyelmüket. Ez az iskola is később csatlakozott ahhoz a programhoz, melynek neve Let Grow. Ebben a programban résztvebú iskolák az Egyesült Államokban vállalják, hogy havonta 1 alkalommal a gyerekek azt a házi feladatot kapják, hogy menjenek haza és csináljanak valamit teljesen egyedül. Aztán számoljanak be az osztályna róla. Tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a kalandok során a gyerekek új ismereteket és tapasztalatokat gyűjtenek, kilpnek konforzónájukból és felfedezik saját tehetségüket. És mindamellett nagyon élvezik. Addicionális hatása, hogy tanulási és figyelmi képességeik pedig javulnak.
Most úgy tűnik, hogy legjobb szándékkal tesszük tele gyermekünk naptárját különböző fejlesztő, tanító hasznos programokkal csak épp a legfontosabb marad ki belőle: a szabad játék. Ezt a héten egyik kis elsős kliensem ki is fejezte, hogy nem szeret már úszásra járni mert mindig megmondják mit kell csinálni és csak a végén lehet EGY KICSIT játszani. Hallgassuk meg őket, mert bár kicsik, tudják mi a jó nekik. És talán megállhatunk egy kicsit újratervezni és olyan irányt venni, amivel tényleg segítjük gyermekeinket, hogy kompetens boldog felnőttek legyenek. És ehhez nem kell más tennünk, csak hagyni őket szabadon játszani….
Érdekelhet még: Figyelem probléma: Egyéni vagy társadalmi probléma? vagy még ez is: Helikopter szülők
Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj a workshopok között: Online workshopok
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Jó lenne tudni hogyan legyünk mindig mentális csúcson és hogyan maradjunk életünk áramlásában? Ha feliratkozol a PILE Hírlevélre időről időre röppen majd hozzád egy pihe, melyben talán pont a kellő segítség vagy információ morzsa lesz.
Gyakoriak nálunk a fül problémák. Hajlamosak a közhépfülgyulladásra és a körzetes Fül- Orr- Gégészeten már ismerősként köszöntik. A fülfájós gyerek nem feltétlenül dislexiás, de a dislexiás gyerekek között nagyobb arányban vannak olyanok, akiknek ez érzékeny terület. A sokszor előforduló fülprobléma hat a hallásra is. Betegségek esetén rosszabb a hallás, mely állandosulhat is nehezítve a hangok érzékelésének finomságát és az apró különbségek meghallását, melyek fontos információkat tartalmaznak a betük hangok összekötésében.
Mindenkinek van egy „ügyesebb”, szakmai nyelven domináns keze. Ez kb 5 éves korra kialakul. A szülő azt veszi észre, hogy mindig ezzel a kézzel rajzol, ezzel nyúl a pohárért vagy bármiért, amit odanyújtunk. Akinél ez még 5 éves kor után sem rögzül – tehát váltogatja a kezet, amivel megfog dolgokat, fest , integet – akkor érdemes szakemberhez (fejlesztő, fejlesztő pedagógus, EDU -K vagy Brain Gym kineziológus) fordulni. Fejlesztő tornával, gyakorlatokkal érelelhető az idegrendszer, hogy hozza meg választását. A nem kialakult dominancia később gátolja a tanulást. A domináns érzékszerv még stressz esetén is elérhető és működik. Ezért is fontos a kialakulása. Vannak olyan esetek, amikor valódi kétkezesség alakul ki, de ez ritka. Ilyenkor minden tevékenységet el tud végezni mindkét kezével akár egyszerre is. Ez esetben mindkét agyfélteke aktív.
A cipőkötés a mai világban? Minek? Tele a polc tépőzáras cipőkkel! Hallani anyukákat. És ebben igazuk van. De a cipötés egy olyanfeladat, melyhez azokra a készségekre van szükség melyek a suliban az íráshoz . Ezért használják az ovónők és fejlesztők annak mérésére, hogy vajon az idegrendszer készen áll e, rendelkezik e azokkal a képességekkel melyek kellene az 1. osztályban.
A gyerekek ösztönösen mozognak a ritmusokra. Ovisoknál pedig örömteli játék ha visszatapsolják a hallott ritmust. Ha ez nehéz ez több problémát is jelezhet: hallással mint fizikai készséggel van gond (lásd fülgyulladások), vagy a saját ritmus megtalálása még nem történt meg. A ritmus érzékelése fontos, mert a szavaknak is van ritmusa, lejtése, szótagjai melyek érzékeléséhez kell a ritmusérzék. Ha más nyelveket szeretnénk tanulni ahhoz is segít ez a képességünk. És nem utolsó szempont a tánciskolában vagy a szalagavató bál tánc tanulásánál is. Ritmusa van légzésünknek és beszédünknek is. A sportnak és az életnek is.
Paul E. Dennison, a Brain Gym módszer megalkotója, amikor a figyelmet vizsgálta, arra jutott, hogy van egy olyan fizikai tényező, mely erősen hat a figyelemre. Ez nem más mint a fejforgatás képessége. A fejforgatás képeségének mértéke azt is meghatározza milyen irányokból tudunk hangokat befogadni. Nyaki izmok feszessége illetve lazasága, amikor könnyű érzés nyakunkat minden irányba mozgatni és aktívabban tudunk figyelni. Amikor stressz helyzetbe kerülünk nyakunkat megfeszítjük és ezzel korlátozzuk fejünk mozgásának szabadságát. Tartós stressz esetén (a masszőrök jól ismerik ezt a jelenséget) beáll a nyakunk. Ha érezzük, hogy figyelni és meghallani dolgokat nehezünkre esik, végezzünk fejforgatásokat, nyaklazító gyakorlatokat vagy választhatunk Brain Gym gyakorlatok közül is mint a Bagoly vagy a Nyakkörzés*. A fülcimpa egy olyan terület, melyen sok szerv reflexzónája megjelenik A fülakkupunktúra is ezeket a területek használja. Ha javítani szeretnénk a figyelmet masszírozzuk a fülcimpát végig 3-4x hátrafelé húzogatva a fülünket. Hogy mikor elég, azt a fülünk pirossága jelezheti.
A figyelem aktuális képességének mértékéről ad információt az is, hogy hogyan gondolkodunk, meghalljuk e saját gondolatainkat. Amikor olyan tempóban pörög az életünk vagy az események körülöttük és csak sodródunk ez túlélő üzemmódba kapcsol minket, mely az automatán működő programok működtetését indítja be. Testünk úgy érzi, hogy nincs idő fontolgatásra és gondolkodásra ezért „lekapcsolja” ezt a működést és a jól bevált túlélő viselkedés módokba kapcsol minket. Vagyis ha úgy érezzük nem tudunk gondolkodni vagy ezt látjuk gyerekünkön itt az ideje egy pillanatra megállni és visszaszerezni a tudatos irányítást és az egyensúlyt. Ennek egyik egyszerű, de hatásos eszköze, hogy igyunk vizet, lassan kortyolva. A víz segíti az érzelmek feldolgozását és a test és agy számára könnyebbé teszi a működést.
És ne felejtsük el a meséket! A felolvasott és a gyerekek által meghallgatott meséket. Ezek nemcsak az auditív figyelmet fejlesztik, de képzelőerőt is és nagyon pozitívan hatnak a szorongások és félelmek csökkentésére. A gyerekeket folyamatosan sok vizuális inger éri és megszokják, hogy többségében vizuálisan, a látásukkal vegyék fel a környezet információt. A hallás is háttérbe kerül, viszont a iskolába kerülve a tanító pont a hallás utána adott információt részesíti előnyben igy ezek a gyerekek hátrányba kerülnek és másolni próbálják a többieket. Ráadásul a hallás útján sokkal több stressz ér minket gondoljunk csak arra ha nem nézünk csak hallgatunk egy filmet, ami a háttérben megy a TV-ben és hajlamosabbak vagyunk blokkolni a hallás útján hozzánk jutó ingereket és a látásunkra hagyatkozni. A mesék feloldó „kódokat” tartalmaznak és tudat alatt megoldásokat tanítanak. Hisz a főhős mindig célba ér, még ha közben akadályokat is találkozik.
A Brain Gym program megalkotója egy amerikai házaspár Gail és Paul Dennison, akik ezt a rendszert 3 évtized alatt fejlesztették ki az oktatás, a fiziológia, az agyműködés és az alkalmazott kineziológia területén végzett széles körű kutatások eredményeinek felhasználásával. Az 1980-as években találkoztak egy másik kineziológiai ág, a Touch for Health egy kongresszusán és hamarosan munkatársak és az életben is társak lettek. Paul pedagógiai tudását, Gail pedig tánctudását és kreativitását adta a módszerhez. A házaspár célja az volt, hogy olyan módszert alkossanak, mely játékosságával visszaadja a tanulás örömét és kreativitását. A gyakorlatoknak is ezért játékos neveket adtak .
Amikor megjelentették először a gyakorlatok gyűjteményét egy kis sárga könyvben annak az Egyszerű gyakorlatok a teljes aggyal való tanuláshoz címet adták. Ez a kiadvány tartalmazta a 26 alapgyakorlatot, mely mai napig a Brain Gym program gerincét képezi. Az egyszerű gyakorlatok , melyek nem igényelnek sem különösebb ügyességet vagy testi erőt, de még eszközöket sem saját testünkön kívül, mind azt a cél szolgálják, hogy
A kütyük körbevesznek minket folyamatosan. Segítik az élet sok területét és már észre sem vesszük mennyi időt töltünk velük. Folyamatosan változtatták meg szokásainkat és vettek rá minket, hogy észrevétlenül folyamatosan növeljük az ott töltött időt. A technológia egyszerűsíti és egyben felgyorsítja az életünket és mi szeretnénk lépést tartani vele. Ez hatással van a figyelemre is és elmélyülési képességünket adjuk a sebességért és a virtuális világ hatalmas mennyiségű, gyors információiért cserébe. Ha szeretnénk visszanyerni képességünket, hogy el tudjuk mélyülni, átgondolni, fókuszálni akkor meg kell változtatnunk szokásainkat.
Bár igen kényelmes és gyors, de fontoljuk meg és olvassunk könyveket is. Azok a gyerekek, akiknek szülei könyvből olvastak fel esténként nagyobb és szélesebb szókinccsel, jobb értéssel és érzelemfelismeréssel és nem utolsó sorban jobb kép fantáziával rendelkeznek. Határozzuk el, hogy naponta csak kevesebbszer olvassuk el a híreket vagy nézzük meg a chateket és erre ösztönözzük kiskamaszunkat is. Lassuljunk le. Össze is ülhetünk és egymásnak is elmondhatjuk elhatározásunkat vagy köthetünk megállapodásokat, ki mit vállal. Könnyebb a változás ha azt elhatározás, cél és vállalás előzte meg. Tudjuk, hogy a változáshoz idő kell, minimum 3 hét. Figyeljük meg milyen érzetek vannak bennünk amikor kezdtük – ezt le is írhatjuk- és montiorozzuk a változást minden héten. Igy könnyebben észrevesszük a pozitív hatásokat és könnyebb megtartani a fogalmakat.
Alvásprobléma is már már általános napjainkban. Keveset és rosszul alszunk. A fáradság pedig hat a figyelmi képességekre. A túl sok információ elfárasztja az idegrendszer, amire az felpörög és nem tudunk aludni. Nehezen alszunk el és ezért keveset, ettől fáradtak leszünk és az idegrendszer is nehezebben bírja és hamarabb terhelődik túl és kezdődik elölről a kör. A másik tényező, hogy evoluciósan úgy kódolódtunk, hogy amikor sötét van alszunk és amikor világos aktivak vagyunk. A villamosság, lámpák és kütyük korában azonban már mi szabályozzuk mikor van világos és ezzel teljesen felborítjuk a normál ciklusunkat. Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni a normál ritmushoz és alvásszabályozáshoz lefekvés előtt 2 órával már nem lenne szabad képernyőt és kék villódzó fényeket néznünk. Inkább csendes tevékenységekkel, lágy fényben készülődnünk a nap lezárására.
