Nézel, de nem LÁTSZ? Néznek és NEM LÁTNAK?

Egyéni önismereti  workshop  folyamat, hogy

TÉNYLEG lássam magam és
IGAZÁN  lássalak téged,
és nem utosló sorban TISZTÁN lássanak engem. 

Kineziológusként tudom,  hogy az önismereti út megkerülhetetlen. Amikor klinesekkel dolgozom, oldok, balance-okat csinálunk, akkor tulajdonképp önismereti úton járunk. De ez az út nagyon sokféle lehet és néha nagyon nehéz elkezdeni, mert valahogy az  első lépés: mi is igazán az én bajom? Mi is az elakadásom? – kérdésre nem megy az összefoglalás. De itt van egy készségünk, ami jó esetben, mindenkinek születésétől kezdve rendelkezésére áll és magától érthetődő, alap és evidens: ez a LÁTÁS. Szinte mindig használjuk. A legfontosabb érzékszervünk, amely  szinte királynő az érzékszervek között is, mégsem tekintünk  mankóként, segítőként, ha önismeretről van szó. Pedig ő aztán mindent lát és tud rólunk, mindenben „benne van és benne volt” életünk során.  Így lesz  a látás  és a „látás” és a meglátás és a belátás és a rálátás és mindenféle látás a segítő fonal önmagunkhoz ebben az egyéni folyamatban.

De hogyan is néz ki ez az egyéni folyamat? Mit számíts?

10 alkalommal találkozunk személyesen vagy online, amelyen egy egy témát dolgozunk meg és teszünk  Balance-ba. De közben minden témához anyagot és feladatokat kapsz, melyet kérek, hogy nézz át és nézz meg, vizsgálj meg magadban és jegyzeteiddel, gondolataiddal gyere a találkozókra úgy sokkal mélyebb és hatékonyabb lesz a munka. Első alkalommal természetesen alkotunk egy CÉLt, melyhez való viszonyt majd folyamatosan monitirozzuk az út során.  Mivel ez egy felépített folyamat kérlek az egészre köteleződj el! Lehetőség van azonban arra, hogy a te tempodban haladjunk: mert az időpontokat egyénileg egyeztetjük kb 2-4 hetente.

A látás és annak képessége, hogy valamit megosszunk másokkal attól függ, hogyan gondokodunk, mozgunk és hogyan dolgozzuk fel a beérkező információkat, hogyan érzékeljük a világot. Így nézzük majd meg részletesen:

TEMATIKA

1. alkalom: Ki vagyok én? Hogyan működöm? Honnan indulok és merre tartok? A bennem élő megfigyelő- avagy hogyan érzékelem, fogadom be a világot? Hogyan tanulok?

Ez az első alkalom  kicsit olyan lesz, mintha felmennénk egy közeli hegytetőre és onnan lenézve megnéznénk az utat, amire készülünk. Egy olyan helyre, ami biztonságos és jól belátható az út. Onnan ahol vagyunk, ránézhetünk magunkra és egyéni célt alkothatunk. Nem felejtjük el a mérföldköveket sem kirakni, melyek tájékozódást nyújtanak majd. A látást is tanuljuk, úgy mint a járást vagy beszédet. És ez a tudás is a környezettel való interakcióból születik. Megtanuljuk a sikert, kudarcot, kedvességet és esetleg az elutasítást vagy közönyt érzékelni, látni. Ezek a különböző tapasztalatok, érzékelési minták segítenek később magunkat és másokat is objektíven látni. Ez képességünk későbbi érzékelésünk alapja és hozzájárul ahhoz milyen döntéseket hozunk, mit teszünk és mitől lépünk hátra. Tudok e magamra figyelni, megfigyelni magam?  Vagy mire figyelek leginkább? Hol van a fókuszom? Milyen információk alapján döntök?

2. alkalom: Az alkotó, szórakoztató ember

Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, alkotni tudjunk térre van szükségünk. Ugyanígy a tanuláshoz is. Az első, amit megtanulunk az a testünk mozgatása, érzékelése a térben illetve a test uralását a térben.  Ehhez ismernünk kell a középpontunkat és azt hogyan hangoljuk össze érzékszerveinket és mozgásunkat annak érdekében, hogy könnyedén felfedezzük a világot magunk körül. Hol vagyok? Van e saját terem ? El tudok-e mozdulni a célok felé?  És képes vagyok-e mozdulni? Ezek mind  előkerülnek ebben a balance-ban.

3. alkalom: Ráhangolódom?

Hang az első olyan eszköz, mellyel az újszülött felfedezi a világot, és tájékozódik benne. A hallásérzékelés segíti a ráhangolódást a hanghullámokra. Sötétben leginkább erre hagyatkozunk. A mozgás- látás- hallás kapcsolata fontos  a működésünk szempontjából. Ráhangolódunk a világra. Hogyan  halljuk a hangokat és mely hangokra figyelünk? Milyen érzések fognak el sötétben vagy szürkületben? Élvezetet, örömet találunk e játékban, zenehallgatásban vagy beszélgetésben?

4. alkalom: Hogyan táplálom magam?

A gyermek a teljes képet látja előítéletek nélkül. Egyben, egységként, egészként érzékeli. Nem figyel az egyes részekre külön-külön, nem analizál, szortíroz, ítél csak néz. Ha meglátjuk a hasonlóságokat világban, visszanyerhetjük ezt a gyermeki látásmódon és kicsit visszatérhetünk abban a régen vágyott egységesség, valahová tartozás érzésébe. Akik sokat járnak kirándulni és több időt töltenek a természetben, azoknak ismerős lesz ez az érzés, de mi most a balance gyakorlatait használjuk ehhez, hogy felfedezzük hogyan táplál minket a világ és környezetünk. Esetleg mi saját magunkat.  Tudunk-e befogadni és hogyan? Tudunk-e együtt áramlani a természettel? Hogy állunk a rezilienciával?  Esetleg csak étellel, édeségekkel kényeztetjük, tápláljuk magunkat? Hogyan találhatunk vissza abba a módba, mely igazán táplál?

5. alkalom: A bennem élő építő&alkotó rész

A szem kéz koordináció fontossága senki előtt sem titok. Ez az alkalom egy kicsit erről is szól.  A kezeinkkel alkotunk, teszünk meg dolgokat amiket elképzeltünk és elterveztünk. Kezek a híd a gondolataink és tetteink között. Hogyan boldogulunk az összetett feladatokkal? Könnyeden kezeljük vagy küzdünk velük? Milyen eszközöket használunk rendszeresen? Milyen képességeink segítenek esetleg gátolnak minket?  Látjuk-e az egész képet vagy a kicsiből indulva lépegetünk a cél felé? Ezek és még ilyen kérdések segítenek majd a bennünk működőd építő felfedezésében.

6. alkalom: Belső feldolgozásom és világom

Látunk dolgokat a világban, és emlékszünk dolgokra, amiket már láttunk.  Négy éves korunkra már álmodozni is tudunk van képzelőerőnk. Fontos, hogy a látottakat és az emlékeket össze tudjuk kapcsolni. A külső és belső képet kapcsolni tudjuk, harmóniába hozzuk. Ha ki tudjuk vetíteni az emlékeinket úgy jövő tudunk álmodni magunknak. Hogyan látjuk magunkat kívül és belül?  Látom-e a bennem lévő gyermeket, tudok e örülni, játszani, élvezni az életet? Hogyan fejezem ki a bennem lévő érzelmeket? Megvalósítom az álmaim? 

 7. alkalom: Hogyan kommunikálok?

A kommunikációs képesség nagyon fontos képesség az együttélésben. A kommunikáció azt jelenti, hogy képes vagyok odafigyelni a másikra és kifejezni magam, ezáltal kapcsolatot teremteni. Bővítem a személyes köröm ezáltal és megtanulok adni és kapni/ befogadni. Megjelenek a világban, de hogyan? Szóban inkább vagy írásban? Hogyan használom a non verbális kommunikáció eszközeit?  Tudok őszintén kommunikálni vagy bennem ragad?  Tudom vállalni, amit kimondtam? Tudok kommunikáció közben másokra figyelni vagy csak az köti le minden érzékszervem, hogy magam bemutassam?

8 alkalom: Együttmüködöm! Együttmüködöm?

Az együttműködéshez szükséges a teljes agyintegráció. Tudnunk kell az egyes részeket használni és közben tartani a perspektívát is. Összehangolva a teljes működést, néha  nagyobb teret adni egy képességnek és fordítva. Igy tudunk fejlődni és kibontakozni esetleg új működő mintákat kialakítani. Működő napi ritmust felvenni és egy tervet véghez vinni és befejezni.  Ha a belső valóságom összhangban van a világ valójával akkor könnyen mozgok benne. El tudom magam helyezni és elmozdulni a célom felé.  Újraértékelhetem a célom, megállhatok vagy újra elindulhatok. Együttmüködöm magammal és a világgal.

Az út végén megint „felmegyünk a hegyre” és visszanézünk, összegzünk. Újra elővesszük a céljainkat és megnézzük hova jutottunk. Esetleg újat alkotunk. Mindenki maga dönti el, de az biztos, hogy másképp látja már magát. Egyszerűen: LÁT. És a megismert technikákkal bármikor újra és újra végig járhatja az utat és kiegyensúlyozhatja a magát.

Kérjük, ha érdekel: Regisztráció

Ára: árazás alatt

Ha érdekel és még kérdésed van, kérlek írj nekem: kiss.orsolya@pile.hu