Újévi fellángolások és fogadalmak – avagy a célok igenis fontosak

Most így pár nappal karácsony után és az új év kezdete elött, amikor talán már mindenkit meglátogattunk és picit egyedül vagyunk magunkkal, sokunkban  jön egy érzés, hogy összegezzünk – mi is történt, mit tettünk és mit halogattunk ebben az évben és talán még erősebben jön egy vágy, hogy  a jövő évben mit teszünk meg, vagy máshogy vagy hogy átalkítjuk, abbahagyjuk, elengedjük, megváltoztatjuk , egyszóval MÁSHOGY LESZ. És ezen a ponton biztosak is vagyunk benne, hogy így lesz. És érezzük az erőt is hozzá….. ami aztán elfogy lassan és sokszor az elkezdésig talán még eljutunk, talán néhányan a halogatás csapdájában esnek, de  aztán a napok felöröének, visszazuhanunk a megszokott mintába mellyel kb ugyanoda jutunk, ahol voltunk. Na jó, talán picit máshová. De miért van ez? Miért nem tudunk kitartani? És mit tehetünk máshogy?

Ha megismerjük hogyan működünk, akkor talán könnyebb  megváltoztatni is.  Sokan, sok helyen írtak már a célokról és főleg a jó célokról. Hogy azoknak SMART-nak: specifikusnak, vagyis  jól meghatározottnak, mérhetőnek, megvalósíthatónak,  relevánsnak és időben meghatározottnak, vagyis határidőnek kell lennie. Az üzleti éltben erre mindig figyelnek is és még mérföldköveket, mérési eszközöket és mérési pontokat is felállítanak, így mérik valaki vagy valami teljesítményét  és útján a cél felé.  Ezt mint dolgozó, néha nagyon idegörlőnek és nyomasztónak érezzük,  vállalkozóként pedig stressznek. Sikerül-e vagy sem, amit szeretnék? Munkavállalóként pedig választunk: teljesítünk komolyan, megpróbáljuk megúszni, elkerülni vagy „megtrükközzük” mintha minden rendben lenne – szép számokat gyártunk…. Ugye ismerős? És úgy is ha gyermekünk megküzdési módszereit nézzük a sulival, leckével és dogákkal kapcsolatban? Van,  aki mindent megcsinál, van aki halogat. Van aki megúszásra játszik… ha egy percre megállsz és belegondolsz,  gyermeked melyik?… És te melyik mintát gyakorlod?

De mért kellenek egyáltalán célok? Miért nem ad, lehet csak úgy lenni vagy csak úgy menni menni?  Az agyunk célokkal szeret működni, szüksége van rá egyszerűen, hogy tudja miért  és merre mozgosítsa az erőforrásokat. Képzeld el, hogy beszállsz egy taxiba és nem mondasz a sofőrnek semmilyen irányt,  célállomást csak hogy induljunk… és  elindultok és furikáztok és furikáztok. Ha viszont megmondod a címet, odavisz. Pont, mint az agy.  Ha jól meghatározod a célt, ami elég pozitiv ahhoz hogy legyen kedved belekezdeni, van benne valami aktivitást hogy megtedd, pontosan érted is mit szeretnél, van róla fogalmad és képed (ez gyerekek esetében fontos ha együtt készítünk célt, hogy neki azt teljesen értenie kell, klienssel doglozva itt az a fontos, hogy az ő szavaival legyen megfogalmazva, azt  a szót, szóképet használva ami neki azt  a dolgot jelenti) és végül, hogy van benned erő hozzá vagyis energikus a cél. Ez a cél lehet egy jól megszerkesztett mondat, ami

• • egyes szám első személyben van: én…
  • jelen időben
  • pozitív és nem tartalmaz negatív állítást, nem-et.

• és ha lehet van benn egy mérfőldkő, állomás amit elértem a cél felé vezető úton.

PL: Könnyedén  leadok 5 kg-ot és élvezem az új formám a kék ruhámban …. akár a cvcv bálon.

De a cél lehet egy állapot, kép is melyet elképzeltünk és papírra vetettünk. Itt fontos, hogy rendeljünk hozzá minél több részletet és érzéseket, melyeket akkor érzünk ha elértük.  Használhatjuk az úgynevezett „esernyő” technikát (lásd letölthető sablon), mely alá minden fontosat beteszünk, mely a céllal kapcsolatban számunkra fontos. Lehetnek ezek képek, érzések, mondatok, mozdulatok, mesék vagy bármi ami nekünk segít és a céllal kapcsolatban fontos.

A célok  esetében fontos éreznünk és tudnunk, hogy a cél felé haladunk e, amikor bizonyos dolgokat teszünk…erre jók azok a mérföldkövek vagy világítótornyok,  amiket a  munkahelyi céloknál úgy útálunk. Saját életünkben és céljaink estében  is elengedhetetlenek és jó szolgálatot tesznek. Ha nem fránya mumusként inkább ünneplési lehetőségként, segítőként gondolunk rájuk akkor megbarátkozunk velük.  Ők mutatják, hogy az írány jó.  És azt is hogy a kezdőponttól már eltávolodtunk és haladtunk. Ez sokszor egyéni üléseken ‘aha’ élmény, mert magunktól ez sokszor nem is érzékeljük. Fontos, hogy amikor ezeket elértük, álljunk meg egy pillanatra és adjunk időt és teret a teljesítmény elismerésének valamilyen folmában. Ez ad többlet-erőt a továbbiakhoz és magabiztosságot, hogy már valamennyit megtettünk az útból és képesek vagyunk rá.

És hogy mi is a különbség és vágyálom, fogadalom és a cél között? Az álom egy jó kiindulási alap, de le kell fordítanunk céllá, hogy az agy kezelni tudja. Jobb agyfélteként álmodozik és vágyakat, képeket készít és teleteszi érzelemmel de fogalma sincs hogyan hozza létre… erre kell a bal agyféltekénk, mely ismeri és megtervezi az utat hozzá. Amikor célt állítunk mindkettőnek kiadjuk a feladatot és azok együttműködésben, közösen alkotják meg a megoldást. És így már kitartóan tudnak, jó  cél esetén, haladni a megvalósítás útján.

A fogadkozás, fogadalmak és ígértek inkább egy meglévő minta és viselkedés felülírását célozzák vagyis a hogyant akarják megváltoztatni. Vagy épp egy mintát írnak elő. Gondoljunk csak gyerekkorukban tett barátság, cserkész, vagy az idősebbek üttörő és kisdobos fogadalmaira. Ezen utóbbiakat már a kimondás pillanatában sem gondoltuk komolyan, mert nem is értettük, nem is érdekelt és mert nem a miénk volt – egy sem volt benne a saját szavaink közül. Nem a miénk volt. Viszont megmondta hogyan és mit tegyünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen feleslegesek ezek, mert a felnövés időszakában adhatnak támpontot és mintát, melyhez tudjuk tartani magunkat. De ha ezeknek a szavaknak nincs kapcsolata velünk, esetleg  nem állnak összhangban azokkal a cselekvésekkel és rutinokkal, amiket az adott csapat követ, akkor hamar elvész a hatása és csak üres mondatok maradnak, hitelesség nélkül.

De térjünk vissza a minta felülírásra tett fogadalmakra! Ezek a „hogyan”-ok sokszor stresszben adott automatikus minták és programok. Észre sem vesszük őket amikor agy működünk, ezért is nehéz először is tetten érni, majd megváltoztatni, átaírni őket. Leginkább csak at „eredményre” eszmélünk. A változáshoz új programok kellenek. Ezeket létre tudjuk hozni vizualizációval és gyakorlással. Fontos, hogy sokszor tegyük, mert így tudjuk az idegpályákat megerősíteni.  Amikor újra stresszkörben kerülünk, akkor már lesz az agyunknak új lehetősége a másik mintát választani. Ha pedig ki tudunk lépni a stresszkörből, akkor mi magunk tudunk tudatos választással másik megoldást választani.

A fogadalmak egy  másik, kineziológusok és más segítők között jól ismert  tulajdonsága, hogy  sokszor nem is tudjuk mikor tesszük,  tudattalanba rejtjük,  viszont onnan folyamatosan hatással van működésünkre, életünkre. Ezek a rejtett ígéretek segíthetnek és gátolhatnak is minket.  pl. várva várt és nem léterjövő baba témában sokszor találunk rejtett fogadalmakat. Vagy gyermekek esetében szülők felé tett ígéreteket, melyek túl nagynak bizonyulnak. És ezek megkeresése és feloldása szakember feladata.

Amikor most az év utolsó napjaiban álmodozunk, akkor csak annyival tegyünk többet hogy

• először is papírra vetjük az álmot/ képet
• hozzátesszük az érzéseket, amiket akkor érzünk amikor elérjük
• leírhatjuk azokat is, amikben most vagyunk ha a cél elérésére gondolunk
• rendelhetünk hozzá értékeket is ( pl 0- semmi, 10- nagyon izgulok)
• minden szót és mondatot írjunk le ami még eszünkbe jut az álom kapcsán
• és próbáljunk belőle egy cél mondatot fogalmazni
• ezt tegyük ki jó látható helyre, hogy naponta többször rá tudjunk nézni és elképzelni
• rendelhetünk hozzá lépéseket is amiket megteszünk
• vagy használhatunk egy út sablont, ahol jelöljük hol tartunk – feltehetjük rá a mérföldköveket is és jelöljük, ha elértük őket. És azt is hogyan ünnepeltünk.

A jó cél kidolgozása nem egyszerű feladat. És csak azokkal a célokkal kapcsolatban vagyunk olyan elkötelezettek és töretlenek, mint a mesebeli hősök, melyekkel nem csak a fejünk (tudatos énünk), de a tudattalanban rejtőző lenkünk is egyettért. Ennek érdekében belead mindent, felébreszti a csecsemőmirigyet, aki mozgosítja -akitválja a életrőnket, pont  mint a mesékben a parazsat evő táltos, úgy  kapunk egy jó cél érdekében erőre és indulunk el megvalósítani azt.

De honnan tudjuk mit szól a lelkünk? Kineziológusok és izomtesztelni tudok előnyben: mellkas közepén semleges érintéssel tartva a csecsemőmirigyet teszteljük. Vagy  dolgozhatunk ‘noticinggel’, önmegfigyeléssel is: nyomjuk meg a mellkas közepén finoman a csecsemőmirigyet és figyeljünk a megjelenő érzésre a testünkben. Húz, nyom, csiklandoz, zavar – azaz kellemetlen, akkor NEM. Ha kellemes, békés nyugalom, harmonia érzéseket tapasztalunk, akkor IGEN. A noticing érzések felismerése gyakorlást igényel. Ez is egy  folyamat, mint a nyelvtanulás, ahogy ráhangolódsz és megérted tested nyelvét és üzeneteit.

Ha pedig van kedved a célokkal kapcsolatban egy Balance-ra, akkor szeretettel várlak online 2024.01.02-én este 7-kor. A program ingyenes, de regsizráció köteles: Ingyenes regisztráció

Szép álmokat, célokat és még több örömet és ünneplést kívánok mindekinek!

Ez is érdekelhet még:Motiváció 4 lépésbe.n.