Dominanciák. Mit jelent és miért fontos a gyerek fejlődésében ?
Dominancia, agyféletek dominancia, érzékszervi dominancia ezek a szavak meg megjelennek cikkekben, ahol arról esik szó, hogy a gyermek megfelelően fejlődik e, iskolaérett-e vagy esetleg éretlen az idegrendszere korához képes. De mit is jelent ez tuljadonképp és miért fontos? A fejlesztők, akik azt nézik, hogy a gyerekeknek van e kialakult dominanciája, azt a kéz vonatkozásában nézik. Vagyis kialakult e, hogy melyik kezét használja első sorban a kreatív, szerelős és később írásos rajzolásos feladatokhoz. A kialakult dominancia az idegrendszer érettségéről ad egy képet és jelzi, hogy ez az érés elérte e azt a szintet, mellyek az iskolai feladatok könnyen mehetnek. És hogy a információ könynen áramoljon a lehető legrövidebb úton a bal agyfélteke és jobb kéz dominanciát támogatják a fejlesztések elginkább.
A képességfejlesztő kineziológia kicsit tágabban viszgálja a dominancia kérdését és főleg az agy szempontjából közelíti meg a kérdést. Az agy két agyféltekére oszlik és ezeknek küldönbő kicsit a működési területe – mondjuk így. Viszont mindenkinek van egy „kedvenc” féltekéje, mely segítségével szereti megoldani az elé kerülő feladatokat. A népességet tekintve 90%-nak ez a bal (racionális) agyfélete és csak a maradék 10% részesíti előnyben a jobb agyféltkés működést. De azért ez sem ilyen egyszerű és egyértelmű ahogy ezt a későbbiekben látni fogjuk.
De mikor és honnan ered a tudás, ami alapján ezt ma kimondhatjuk és vizsgálhatjuk? Paul Broca francia orvos kezdte 1861-ben tanulmányozni agy működését és felfedezte, hogy a bal agyfélteke ha sérül, az gátolja a nyelvi képességeket. (el is nevezték róla az agyi beszédközpontot Brocca mezőnek) A felfedezését követően kezdték el komolyabban vizsgálni az agyat és feltérképezni a funkciókat és területeket. Ezuátn hamarosan megszületett az az elmélet, hogy a bal agyfélteke a domináns (és kívánatos, hogy az legyen), mert as nyelvi , beszéd funkciók ott találhatóak mint az intelligencia kifejeződése. Később rájöttek, hogy a jobb agyfélteke is fontos funkciókat lát el, mint pl. a zene, művészettel kapcsolatos képessége, de ezeket társadalmilag alsóbbrendűnek tekintették.
Már már ismertek pontosan a területek, melyek bizonyos feladatokat és képességeket látnak el az agyban. Bal agyfélteke lépésről lépésre „halad”, racionálisan mérlegel és dönt, számol, ír, olvas. Műszaki terveket készít, analaizál, logikus. Szereti a szabályokat, az egymásutániságot, különbségek után kutat és a beszéd jelentését vizsgálja. Amikor stressz éri akkor fokozott tempóra kapcsol érzelmek és megértés nélkül cselekszik, szinte mechanikusan. A bal agyféltekét kifejező, expersszív agyféltekének is nevezzük. Az iskolás kor kezdetén, mikor elkezdünkí írni és olvasni tanulni, kezdjük el erőssebben használni mert az iskolás évek olyan feladatokat állítnak elénk, melyek könnyebben megoldhatóak bal agyféltekés működéssel.
Azonban a jobb agyféleke nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Ő a receptív azaz befogató agyféltekénk, mely segíti az új dolgok feldolgozását, valami új tanulását. Látja az egész képet, intuitív. Használjuk becslésekhez, az érzelmek metakommunikációs jeleinek felismeréséhez, a képek elképzeléséhez. A hasonlóságot keresi, jelenben él és gondolkodik. Érti a metafórákat és szimbólumokat és az érzéseket. Vele íródnak az álmaink, melyek megvalósításában viszont a bal agyféletek racionalizmusának és tervszerűen végrehajzott lépéseinek nagy szerepe lesz. Elmondhatuk tehát, hogy egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál és legjobb ha együttműködnek. Ezt az együttműködést nevezzük integrált agyműködésnek vagy teljes aggyal tanulásnak.
Dominancia ott jön a képbe az agyféltekéket vizsgálva, hogy amikor stressz helyzetben kerülünk. Ekkor a „kedvenc” – domináns- agyféltekénk fog kihúzni minket a bajból. Vagyis az ő megoldásai lesznek a megoldásaink. Ha nem tudunk kikerülni a stressz helyzetből vagy állapotból akkor megmaradunk ebben az egy agyféltekés működésben és talán idővel meg is szokjuk. De az biztos, hogy nehezebben mennek majd a feladatok megoldásai.
És hogyan tudom kinek melyik oldali agyfélteke a domináns? Megtudod az ingyenesen letölthető anyagból.
Az agyféltekéken kívül azt már tudjuk, hogy van domináns kezünk . De van domináns szemünk, fülünk és lábunk is. Ezek az információk alkotják az úgynevezett dominancia profilunkat. A profilunk feltérképezése választ adhat arra a kérdésre, hogyan is működünk mikor milyen információkat részesítünk előnyben illetve mikor milyen informáciktól vagyunk elzárva. A pofiloknak számos formája és kombinációja létezik. dr Carla Hannaford fogllakozott részletesen a profilokkal és jelent is meg könyve a témában. Ha felmérjük a profilt és egyensúlyba (azaz Balance-ba) hozzuk a működésüket ( visszakapcsoljuk a stressz reakcióból) akkor jutunk egy a teljes aggyal tanulás könnyed és vidám állapotába. De a dominancia profilunk ismerete már magában ad egy megértést, hogy pl miért nem tudunk szóban felelni vagy miért is rontunk többet írásban.
Ha szeretnéd tudni hogyan működik gyermeked akkor megfigyeléssel és a letöltős anyag segítségével kiderítheted.
Forrás : dr Paul E. Dennison és Gail Dennison Optimális agyi szerveződés
Ez is érdekelhet még: Gyakorlatok a figyelem fejlesztésére
Dominanciák ismertetőjegyei
Send download link to:
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Jó lenne tudni hogyan legyünk mindig mentális csúcson és hogyan maradjunk életünk áramlásában? Ha feliratkozol a PILE Hírlevélre időről időre röppen majd hozzád egy pihe, melyben talán pont a kellő segítség vagy információ morzsa lesz.
tehetséges vagyok
legyen elérhető a számára
Az olvasáshoz és íráshoz számos képesség és funkció együttműkdésére van szükség. Ezek közös munkája stressz hatására is sérülhet, tehát egy olvasási, szövegértési probléma mögött nem biztos, hogy nagy szervi vagy egyéb diagnosztizálható betegség vagy baj van. A agy ebben az időszakban kerül olyan kihívások elé, hogy a bal agyféltekét is intenzívebben terhelő feladatot kap és a dominancia is a 10 életkorra alakul ki véglegesen. A dislexia és disgráfia problémák során a gyermekünknek nehezítettek a két agyfélteke közötti váltások. De vajon milyen jeleit tapasztalhatjuk ennek?
De mit vesztünk ezzel? Johann Hari figyelemről írt könyvében nagyon részletesen összefoglalja a világ változásának, a szabad játék eltünésének hatásait, melyek teljesen egybevágnak saját tapasztalataimmal. De kezdjük az elején! Kutatások szerint az amerikai gyerekek csak 10%-a töltötte szabadidejét a szabadban rendszeresen egy 2003-as felmérés szerint. A gyermekkor napjainkban zárt ajtók mögött telik el többnyire felügyelet alatt. Az én gyerekkoromban az 1980s évek elején egyedül mentem iskolába és jöttem haza már első osztályosként. Ez manapság elképzelhetetlen. Szüleim és nagyszüleim pedig egész nap nyáron felügyelet nélkül, illetve egymást felügyelve játszottak Rákoskeresztúron de az ötvenes éveiben járó férjem is még olyan emlékeket mesél, ahol egyedül ment és jött a Duna parti játszótérre délutánonként vagy járt kisiskolásként a Nemzeti Múzeumba fegyvereket és páncélokat nézegetni a VIII. kerületben lakva. Ma annyira félünk, hogy gyerekeinkkel történik valami, hogy nem veszítjük egy percre sem szem elől öket, okostelefonokat és okosórákat , helymeghatározó applikációkat adunk nekik, hogy biztonságban tudjuk őket. De tényleg jót teszünk ezzel? Egy amerikai újságíró Lenore Skenazy engedett 9 éves fia kérésének, aki egyedül szeretett volna hazatalálni egy távolabbi helyről New Yorkban. Erről a sikeres önűálló kalandról, és fia érzéseiről cikket is írt, melynek hatására a vliág legfelelőtlenebb anyájának kiálltották ki. Ekkor rájött, hogy napjainkban az a jó anya, aki nem téveszti szem elől egyetlen percre sem gyermekét. De mit tanítunk ezzel gyermekünknek? Hogy a világ veszélyes és te egyedül, nélkülem nem boldogulsz. A gyerekek az idők kezdete óta együtt játszottak a szabadban és többnyire felügyelet nélkül. Ezek a játékok során tanultak meg együttműködni. Próbálták ki a külnböző szerepeket, kitalált játékokkal fejlesztették a kreativitásukat és problémamegoldó képességüket. Tágították az ismereteiket és tapasztalataikat. Élményeket gyűjtöttek és kirpóbálták magukat helyzetekben és lehet néha bajba kerültek, de együtt másztak ki onnan. Erről szólnak a nagy ifjúsági regények, gondoljunk csak a Pál utcai fiúkra vagy Tom Sawyerre vagy Huckleberry Finnre. De a lányok által kedvelt Váratlan utazás-ban s az King gyerekek számos kalandját ismerhetjük meg melyeket mind mind önállóan illetve közüsen csak gyerekek tettek. Volt egy saját világuk, mely tudásukkal együtt tágult.
A játék teremti meg a személyiségünk alapjait, a stabil személyiség alapjait, melyre a nevelés épít később. Ahhoz, hogy később összpontosaítani tudjunk szükség van a kötetelen játékra. Manapság a gyerekek felügyelet mellett játszanak és a felnőttek állapítják meg a kereteket és szabályokat. Ha valamilyen konfliktus alakul ki a felnőttek oldják meg, rendezik el. Így a gyerekek nem tanulják meg ennek módjait és lehetőségeit. Ha elakadnak szintén ott egy felnőtt, aki megoldja és elrendezi a dolgokat így a problémamegoldó képességük sem fejlődik. Tehát hiába a jó szándék valami ilyen üzenet sül ki belőle a gyerekek felé: „Tessék, ez itt a környezeted. Én már feltérképeztem neked, semmi szükség rá, hogy felfedezd . ” Az is hozzá tatrozik a teljes képhez, hogy a házi feladatok mennyisége is megnövekedett (egy Egyesült Királyságbeli kutatás szerint 1981 és 1997 között 145%al). A mai gyerekek szabadideje tehát házi feladatozással, tanulással, filmekkel és kütyüzéssel illetve szüleikkel való vásárlással telik túlnyomó részben.
Egy másik fontos dolog is elveszik a szabad játék eltünésével: a motiváció. Sok szülő mondja, hogy nem tudja motiválni gyermekét pedig már mindent kipróbált. A motivációnak 2 formája van: a belső -amikor azért csinálunk valamit, mert az örömet okor nekünk – és a külső – amikor valami jutalmat, előnyt, jövedelmet kapunk érte. Lehet ez külső megerősítés is. (pl. kiposztolom a Facebookra, hogy nyertem) A belső motiváció előnye, hogy sokkal tovább tart még nehezebb helyzetekben is és könnyebb az adott dologban fenntartani a figyelmünket. A mai gyerekek életét a felnőttek, azok, szabályai és azok által felállított külső motivációk lakotják. Nincs is idejük elmélyülno és megkeresni magunkban, illetve dolgokat kirpróbálva rájönni mit is szeretnek igazán és mi motiválja őket. Vagy egy kiskamasz kliensem, akitől bármi választást kérek vagy kérdezek a válasza mindig: mindegy. És komolyan is gondolja. Nem is hiszi el, hogy van választása és már neki sem fut. Long Islanden egy iskolában a tanárok a nemzetközi játéknapon szabad játékot hirdettek. Bevittek az osztálytermekbe játékokat és mondták a gyerekeknek, hogy szabad a játék. A gyerekek egy kis része rohant is és játékokban kezdett, de egy nagyobb részt csak állt tanácstalanul. Volt akinek annyira nem volt ötlete, hogy inkább lefeküdt a terem végében és elaludt. A gyerekek nagy része nem tudta hogyan lehet kötetlenül, instrukciók nélkül játszani. Megszokták, hogy irányítják a figyelmüket. Ez az iskola is később csatlakozott ahhoz a programhoz, melynek neve Let Grow. Ebben a programban résztvebú iskolák az Egyesült Államokban vállalják, hogy havonta 1 alkalommal a gyerekek azt a házi feladatot kapják, hogy menjenek haza és csináljanak valamit teljesen egyedül. Aztán számoljanak be az osztályna róla. Tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a kalandok során a gyerekek új ismereteket és tapasztalatokat gyűjtenek, kilpnek konforzónájukból és felfedezik saját tehetségüket. És mindamellett nagyon élvezik. Addicionális hatása, hogy tanulási és figyelmi képességeik pedig javulnak.
Gyakoriak nálunk a fül problémák. Hajlamosak a közhépfülgyulladásra és a körzetes Fül- Orr- Gégészeten már ismerősként köszöntik. A fülfájós gyerek nem feltétlenül dislexiás, de a dislexiás gyerekek között nagyobb arányban vannak olyanok, akiknek ez érzékeny terület. A sokszor előforduló fülprobléma hat a hallásra is. Betegségek esetén rosszabb a hallás, mely állandosulhat is nehezítve a hangok érzékelésének finomságát és az apró különbségek meghallását, melyek fontos információkat tartalmaznak a betük hangok összekötésében.
Mindenkinek van egy „ügyesebb”, szakmai nyelven domináns keze. Ez kb 5 éves korra kialakul. A szülő azt veszi észre, hogy mindig ezzel a kézzel rajzol, ezzel nyúl a pohárért vagy bármiért, amit odanyújtunk. Akinél ez még 5 éves kor után sem rögzül – tehát váltogatja a kezet, amivel megfog dolgokat, fest , integet – akkor érdemes szakemberhez (fejlesztő, fejlesztő pedagógus, EDU -K vagy Brain Gym kineziológus) fordulni. Fejlesztő tornával, gyakorlatokkal érelelhető az idegrendszer, hogy hozza meg választását. A nem kialakult dominancia később gátolja a tanulást. A domináns érzékszerv még stressz esetén is elérhető és működik. Ezért is fontos a kialakulása. Vannak olyan esetek, amikor valódi kétkezesség alakul ki, de ez ritka. Ilyenkor minden tevékenységet el tud végezni mindkét kezével akár egyszerre is. Ez esetben mindkét agyfélteke aktív.
A cipőkötés a mai világban? Minek? Tele a polc tépőzáras cipőkkel! Hallani anyukákat. És ebben igazuk van. De a cipötés egy olyanfeladat, melyhez azokra a készségekre van szükség melyek a suliban az íráshoz . Ezért használják az ovónők és fejlesztők annak mérésére, hogy vajon az idegrendszer készen áll e, rendelkezik e azokkal a képességekkel melyek kellene az 1. osztályban.
A gyerekek ösztönösen mozognak a ritmusokra. Ovisoknál pedig örömteli játék ha visszatapsolják a hallott ritmust. Ha ez nehéz ez több problémát is jelezhet: hallással mint fizikai készséggel van gond (lásd fülgyulladások), vagy a saját ritmus megtalálása még nem történt meg. A ritmus érzékelése fontos, mert a szavaknak is van ritmusa, lejtése, szótagjai melyek érzékeléséhez kell a ritmusérzék. Ha más nyelveket szeretnénk tanulni ahhoz is segít ez a képességünk. És nem utolsó szempont a tánciskolában vagy a szalagavató bál tánc tanulásánál is. Ritmusa van légzésünknek és beszédünknek is. A sportnak és az életnek is.
