Spirituális nevelés. De hogyan?

A spiritualitás napjainkban egy egyre többeket érdeklő és talán mondhatjuk divatos dolog. Számos cikket és írást, vezetetést, intelmet és tanácsot kaphatunk arra vonatkozólag hogyan indulujunk el a spiritualitás útján. De már kevesebbet arról hogy szülőként hogyan  legyünk „spiri anyuk” nem csak „játszásiból” hanem igazán. Ehhez a magunk felé alkalmazott spirikuális elveket kell követnünk és gyermekünkket, mint egy különálló  lényt tisztelni, mint cselekedeteink alapja és mozgatórugója.

A peirtuaéitás nem más, mint valami nagyobb erőhöz, bölcsességhez vagy forráshoz való viszonyunk, kapcsolódásunk. Tehetjük ezt egy egy vallás keretein belül, melyek meghatároznak egyfajta utat és rendet melyet követhetünk. De  alkalmazhatunk másfajta nézetet és egyéni utakat és technikákat is. Mindben egy az azonos és a lényeg, hogy  ehhez önismereti útra van szükség. Vagyis ehhez a nálunk többhöz  nem tudunk kívülről kapcsolódni, csak saját magunkon belülről.  És ahogy befelé indulunk, máris önismereti úton találjuk magunkat. Sokszor halljuk:”anya jól van, mindenki jól van” – ez azt hiszem ugyanaz. Vagyis anya járja az önismerti útját és egyre jobban van, akkor mindenki egyre jobban lesz.

Számos hozott minta, akár édesanyánktól vagy még feljebb, transzgenerációs szintről, saját  gyermekkori sérülés mind mind hatni fog arra,  hogyan működünk anya szerepben. Milyen elveket, lazaságot , elvárásokat alkalmazunk gyermekeink felé. Ezek  által lehetnek boldog, könnyű  napok és nagyon nehezek is. De ha mégis fogódzókaz keresünk, hogy mi lenne a jó út a mindennapokban arra jó segítséget kaphatunk James Readfield Mennyei prófécia című könyvében, melyben szereplő 8. felismerés  erre  világít rá. 

A gyerekeknek szükségünk van a folyamatos figyelemre és szeretetre, mellyel a felnőttek körülveszik őket.  Akkor tanulnak meg bízni a világban és találják meg a helyüket, ha őszintén szólnak hozzájuk és megfelelő szinteken bevonják őket a család életébe és döntéseibe. A mai modern világban a gyerekekhez  keveset szólunk és vagy túlgondoskodunk vagy magukra hagyjuk őket esetleg magyarázat nélkül húzzuk végig őket nekünk fontos helyeken és helyzeteken, melyekből nem értenek semmit.  Egy angol kutatás szerint  gyermekeink szabadidejüket leginkább 3 dologgal töltik: tanulnak vagy különórán vannak, vásárolnak szüleikkel vagy számítógépes játékokkal játszanak.  Korábban egyszerűen mellettünk cseperedtek, szüleik nagyszüleik mellett voltak egész nap és megfigyelték, utánozták amit a nagyok tettek ezáltal elsajátították a feladatokat.  Most nem így van, de amig együtt vagyunk most is tehetünk így és az itthoni életben lehetünk és tehetünk együtt a hétköznapokban. Spirituális szülőnek lenni pont annyira egyszerű és egyben nehéz, mint spirituális embernek lenni.

A kineziológushoz érkező gyerekek legnagyobb részét azzal hozzák, hogy nincs önbizalma, nem  értékeli magát, azt hiszi, hogy rossz, tehetségtelen és nem megy a tanulás. Ezek mind annak a tünetei, hogy nem találja a helyét, nem  érzi hogy elismerve vagy támogatva van környezetében. Nehéznek érzi a világot és keresi benne az apró gyorsan elérhető örömöket, legyen ez egy finom falat vagy az online játékok világa.

Egy jó önértékeléssel rendelkező gyermek így gondol magára és igaznak érzi ezeket a mondatokat:

• tehetséges vagyok
• valóban szükség van rám, fontos vagyok
• befolyásolni tudom, hogy mi törétnik velem
• érzéseim fontosak: megértik öket , kezelni tudom őket, tanulok a hibáimból és van önfegyelmem
• tudok barátkozni: barátokat szerezni, együttműködni, osztozni, elérni amit szeretnék
• számítani lehet rám, igazat mondok
• tudok alkalmazkodni
• elbírom, ha valami nem sikerül
• megpróbálom egyedül megodlani a dolgaimat, de ha kell kérek segítséget és tudom, hogy kapok.

Lehet ezeket a mondatokat le  is írhatjuk kártyákra mint mantrák és talán olvasgathatjuk mi magunk is nap mint nap. De a témák adottak arra is hogy beszélgessünk róluk közösen gyermekünkkel.

Mit tehenek a felnőttek a gyerekekért?

Azt hiszem   talán a legfontosabb, hogy tudd ők különálló lények, saját életcéllal, tervekkel és uttal. A szülő alapvető feladata, hogy segítse gyermekét a teljessé válásában.

Ehhez

• legyen elérhető a számára
• mindig tudd, hogy ők különálló spirituális lények – elindíthatod, de nem irányíthatod a sorsukat
• add meg a tiszteletet mint egy másik felnőttnek
• vannak jogaik:  ,megtudni az igazat, joguk van a szeretetre és gondoskodásra
• ragaszkodj bizonyos szabűályokhoz és viselkedés mintákhoz pl kezet mosunk ebéd előtt
• szabj bizonyos határokat
• fejezd ki álláspontodat bizonyos kérdésekben pl hogyan viselkedünk, tisztelünk másokat
• fogadd el egyediségüketm, egyedi igényeiket
• avasd be spirituális folyamataidba  pl anyunak most 15 perc csendességre és nyugalomra van szüksége
• az ő szintjükön magyarázd el mi történik,  a családi döntéseket és terveket
• légy nyitott és tanulj tőlük
• ne végezz el mindent helyettük, bízd meg tennivalókkal őket
• biztasd arra, hogy próbálják meg megoldani, ne siesd el a segítségnyújtást de légy ott amikor kell
• teremts támogaró közeget ( szemrehányásokmkizárva)
• hallgasd meg a véleményét
• dicséret nagyon fontos – a tettét dicsérd!
• ne feledd: ő a tükröd

Érdekelhet még: Helikopter szülők

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj a workshopok között: Online workshopok dolgo