Amikor későn alszik el. Avagy az esti rutin egy maraton…

A klinikai szakpszichológusok, akik főként ADHDs gyerekekkel és felnőttekkel foglalkoznak nagyon gyakran hallják, hogy alvás problmáik vannak klienseiknek.  Én kineziológusként sok sok gyerek kliensem kapcsán  hallom ezt az információt. A velünk sze ben ülők mind mind magunk próbáltak ezen segíteni vagy csak valahogy együtt élni, túlélni ezzel a problémával. A figyelem kapcsán már  beszéltünk arról hogy az aláváshiánynak, alvási problémának szinte azonnali hatása van teljesítményünkre, leginkább a figyelemre. Ezért is fontos foglalkozni vele.

Az ADHD kéz a kézben jár az alvási problémákkal, ez ismert volt eddig is a szakemberek körében. De csak mostanában fedezték fel, hogy az úgynevezett „késleltetett alvási ciklus”(DSPS), mely összefüggésben áll a cirkadimám ciklus elcsúszásával (vagyis saját biológiai óránk késésével)  is kapcsolatba  hozható az ADHD-val. És számos felnőtt, kamasz és gyerek szenved tőle diagnosztizáltan vagy anélkül.

De mi is a DSPS?

A jelenség mögött nehéz és késői elalvást és olyan időpontokban való felébredést és ébrenlétet jelent,  mely későnek számít  társadalmilag. Az érintetteknek mintha el lenne állítva a  belső biológiai órája min. 2 órával. Az amerikai ( American Academy of Sleep Medicone) meghatározása szerint a DSPS jellemzői a következők:

• nehéz az elalvás a kívánt időpontban
• relativ mértékben mindig ugyanannyi az időbeli elcsúszás
• általában zavartalan alvás, ha már sikerült elaludni
• nehéz ébredés, felkelés a kívánt időpontban
• képtelenség arra, hogy korrigálja ezt az időbeli elcsúszást következetesen tervezett és tartott elalvás és ébredési beosztással.

Sokan, akik ebben  szendevdnek, teljesen ébernek és energikusnak érzik magukat azolkban az időpotnokban, amikor mások alszanak. És sokáig fent vannak különböző tevékeynségekkel mesterséges fényben, mely tovább csúsztatja a cirkadián ritmust. Legtöbbször hajnalban térnek nyugovóra, amikor azonnal el is alszanak. Míg mások, teljesen átlagos időpontban mennek aludni, de csak fekszenek a sötétben órákig arra várva, hogy végre elaludjanak. Éberek,  de nem azért mert cikáznak a gondolataik és  nem tudnak kikapcsolni, egyszerűen  fizikailag és mentálisan nem készek még az alvásra. Hiába olvasnak, és mindegy mit ez max. egy rövid kis szunyokálást eredményez – mitha egy kötelező iskolai feladatot oldanának meg – a társadalmilag normál időben. És miután később alszanak el a felkelés nagyon nehéz ezeknek az embereknek, sok ébresztő jelzést  állítanak be és még talán mások segítségét is kérik. És ha egyszer végre felkeltek, az agyuk akkor is még félig alszik. Amikor lehetőségük van arra, hogy saját sritmusukban aludjanak, akkor mindig firssen üdén és tetrekészen ébrednek. Sokan, akik munkája és élete megengedi, alvási ritumsa köré építi az életét. A cirkadiám ritmus vagy más  néven bioritmus, felborulása azonban már egyébb egészségügyi tényezőkhöz, egészségromláshoz  is vezet.

De  hogyan működik a cirkadiám ritmus?

Számos testi  funkció és viselkedési minta az alvástól ébrenléttől, testhőmérséklettől kezdve egy  24 órás ciklust követ. Alapesteben a test beslő órája „újrabootolja” / alapállítja magát minden reggel, amikor felkel a nap és világos lesz. Kellő nappali fény hiányában az alvás- ébrenlét ciklus eltolódhat későbbre és későbbre minden nap  ls igy lekapcsolódik a a nappal-éjszaka ciklusról.
A sötétség is befolyásolja a cirkadiám ritmust, azzal, hogy serkenti a melatonin kiválasztást (mely a testhőmérséklet csökkentésével felkészíti a testet az alvásra és az alvás állapotában tartja). Az esti erős fény, világítás csökkenti a melatonin termelést, mely aztán hatással van az alvás  és a cirkadiám ritmus eltolódására. Ezért a DSPS kezelésében a fókusz az világos és  a sötét kezelésében van.

De Mit tehetünk, ha szülőként észleljük a jeleket gyermekünkön vagy magunkon?

Segítségül hívjuk újra a  kialakított és tartott napirendet és a FÉNY szabályozását. Vagyis ébredést fénnyel támogatjuk és amikor a lefekvést szeretnénk elősegíteni, akkor amennyire csak lehet csökkentjük a fényt. Ezzel is tanítva újra a megfelelően működő cirkadiám ritmust.

Ezt a fény többeletet (fénykezelést) a felkelési időn belül 2 órával kell megkapni és min. 30 perce. A legjobb a természetes fény, még akkor is ha épp felhős az idő az épp elég lesz a szervezet számára, hogy hatást gyakoroljon belső órájára. Egy reggeli séta a szabadban ideális az cikradiám ritmus erősítésére és újraállítására. Néha előforduhat fejfájás, mint mellékhatás az első időben.

Fontos, hogy ha az ébredés az elalvást követően 6 órán belül történik, akkor ez nem alkalmazható mert csak tovább tolja a cirkadiám ritmust. Ez a testhőmérséklettel függ össze, mely kb 6 órával az  elalvást követően éri el a mélypontot.   Fény, 6 órával az elalvást követően segítőleg hat az alvás beállításra és az ébrenlétre, mig 6 órán  belül pont az ellenkező a hatása. Tehát ha kevesebbet aludtál 6 óránál és  fel kell kellned, akkor kerüld a napfényt, húzd be a függönyöket  és nem menj ki  mielőtt  le nem telik a 6 óra. Ha mégis  ki kell menned, viselj napszemüveget.

Hogy alvás közben segíteni tudjuk a melatonin termelést és felszabadulást aludjuk sötétben vagy viselhetünk szemmaszkot. Kerüljük a képernyő kék fényt éjjel és az elalvást megelőző 1-2 órában. Tovább tudjuk növelni az alvás minőségét, ha a hálószobánkban minimálisra csökkentjük az elektromos eszközöket beleértve a mobil telefonunkat is.

Pile tipp: 

És itt jön a  kérdés, hogy de mi van ha fél a sötétben?

Itt első lépésben keressünk nagyon lágy, halvány éjszakai fényeket, melyeket fokozatosan csökkentehtünk.  Fontos a témáról való beszélgetés, sokszor meg is tudják nevezni a gyerekek, hogy mitől félnek (véletlenül látttak  vagy hallottak egy film vagy video részletet, vagy egy számítógépes játékkaraktert egy nagyobb tesónál vagy unokatesónál, de talán a legikejsztőbb ha valamelyik ovis társuk beszélt egy olyan dolgoról, amiről semmilyen képük és támponjuk nincs de  nagyon ijesztőnek hangzik)  Ebben az esetben lerjazolhatja és egy választott színnel átszínezheti  a képet. A színek sokat segítenek a dolgok érzelmi feldolgozásában. El is képzelheti a karaktert és átszínezheti fejben. Kereshetünk meséket, melyek segítségével feldolgozhatóvá válik a félelem. Vagy kérhetjük szakember segítségét.

Forrás: Additude: By Alex Mortlock, M.A., PGDipClinPsyc, Petra Hoggarth, Ph.D., PGDipClinPsyc

Érdekelhet még: Pile SHOP

Szeretnél tudatosan segíteni? És többet tudni? Böngéssz az ingyenes  videok között: Itt

Újévi fellángolások és fogadalmak – avagy a célok igenis fontosak

Most így pár nappal karácsony után és az új év kezdete elött, amikor talán már mindenkit meglátogattunk és picit egyedül vagyunk magunkkal, sokunkban  jön egy érzés, hogy összegezzünk – mi is történt, mit tettünk és mit halogattunk ebben az évben és talán még erősebben jön egy vágy, hogy  a jövő évben mit teszünk meg, vagy máshogy vagy hogy átalkítjuk, abbahagyjuk, elengedjük, megváltoztatjuk , egyszóval MÁSHOGY LESZ. És ezen a ponton biztosak is vagyunk benne, hogy így lesz. És érezzük az erőt is hozzá….. ami aztán elfogy lassan és sokszor az elkezdésig talán még eljutunk, talán néhányan a halogatás csapdájában esnek, de  aztán a napok felöröének, visszazuhanunk a megszokott mintába mellyel kb ugyanoda jutunk, ahol voltunk. Na jó, talán picit máshová. De miért van ez? Miért nem tudunk kitartani? És mit tehetünk máshogy?

Ha megismerjük hogyan működünk, akkor talán könnyebb  megváltoztatni is.  Sokan, sok helyen írtak már a célokról és főleg a jó célokról. Hogy azoknak SMART-nak: specifikusnak, vagyis  jól meghatározottnak, mérhetőnek, megvalósíthatónak,  relevánsnak és időben meghatározottnak, vagyis határidőnek kell lennie. Az üzleti éltben erre mindig figyelnek is és még mérföldköveket, mérési eszközöket és mérési pontokat is felállítanak, így mérik valaki vagy valami teljesítményét  és útján a cél felé.  Ezt mint dolgozó, néha nagyon idegörlőnek és nyomasztónak érezzük,  vállalkozóként pedig stressznek. Sikerül-e vagy sem, amit szeretnék? Munkavállalóként pedig választunk: teljesítünk komolyan, megpróbáljuk megúszni, elkerülni vagy „megtrükközzük” mintha minden rendben lenne – szép számokat gyártunk…. Ugye ismerős? És úgy is ha gyermekünk megküzdési módszereit nézzük a sulival, leckével és dogákkal kapcsolatban? Van,  aki mindent megcsinál, van aki halogat. Van aki megúszásra játszik… ha egy percre megállsz és belegondolsz,  gyermeked melyik?… És te melyik mintát gyakorlod?

De mért kellenek egyáltalán célok? Miért nem ad, lehet csak úgy lenni vagy csak úgy menni menni?  Az agyunk célokkal szeret működni, szüksége van rá egyszerűen, hogy tudja miért  és merre mozgosítsa az erőforrásokat. Képzeld el, hogy beszállsz egy taxiba és nem mondasz a sofőrnek semmilyen irányt,  célállomást csak hogy induljunk… és  elindultok és furikáztok és furikáztok. Ha viszont megmondod a címet, odavisz. Pont, mint az agy.  Ha jól meghatározod a célt, ami elég pozitiv ahhoz hogy legyen kedved belekezdeni, van benne valami aktivitást hogy megtedd, pontosan érted is mit szeretnél, van róla fogalmad és képed (ez gyerekek esetében fontos ha együtt készítünk célt, hogy neki azt teljesen értenie kell, klienssel doglozva itt az a fontos, hogy az ő szavaival legyen megfogalmazva, azt  a szót, szóképet használva ami neki azt  a dolgot jelenti) és végül, hogy van benned erő hozzá vagyis energikus a cél. Ez a cél lehet egy jól megszerkesztett mondat, ami

• • egyes szám első személyben van: én…
  • jelen időben
  • pozitív és nem tartalmaz negatív állítást, nem-et.

• és ha lehet van benn egy mérfőldkő, állomás amit elértem a cél felé vezető úton.

PL: Könnyedén  leadok 5 kg-ot és élvezem az új formám a kék ruhámban …. akár a cvcv bálon.

De a cél lehet egy állapot, kép is melyet elképzeltünk és papírra vetettünk. Itt fontos, hogy rendeljünk hozzá minél több részletet és érzéseket, melyeket akkor érzünk ha elértük.  Használhatjuk az úgynevezett „esernyő” technikát (lásd letölthető sablon), mely alá minden fontosat beteszünk, mely a céllal kapcsolatban számunkra fontos. Lehetnek ezek képek, érzések, mondatok, mozdulatok, mesék vagy bármi ami nekünk segít és a céllal kapcsolatban fontos.

A célok  esetében fontos éreznünk és tudnunk, hogy a cél felé haladunk e, amikor bizonyos dolgokat teszünk…erre jók azok a mérföldkövek vagy világítótornyok,  amiket a  munkahelyi céloknál úgy útálunk. Saját életünkben és céljaink estében  is elengedhetetlenek és jó szolgálatot tesznek. Ha nem fránya mumusként inkább ünneplési lehetőségként, segítőként gondolunk rájuk akkor megbarátkozunk velük.  Ők mutatják, hogy az írány jó.  És azt is hogy a kezdőponttól már eltávolodtunk és haladtunk. Ez sokszor egyéni üléseken ‘aha’ élmény, mert magunktól ez sokszor nem is érzékeljük. Fontos, hogy amikor ezeket elértük, álljunk meg egy pillanatra és adjunk időt és teret a teljesítmény elismerésének valamilyen folmában. Ez ad többlet-erőt a továbbiakhoz és magabiztosságot, hogy már valamennyit megtettünk az útból és képesek vagyunk rá.

És hogy mi is a különbség és vágyálom, fogadalom és a cél között? Az álom egy jó kiindulási alap, de le kell fordítanunk céllá, hogy az agy kezelni tudja. Jobb agyfélteként álmodozik és vágyakat, képeket készít és teleteszi érzelemmel de fogalma sincs hogyan hozza létre… erre kell a bal agyféltekénk, mely ismeri és megtervezi az utat hozzá. Amikor célt állítunk mindkettőnek kiadjuk a feladatot és azok együttműködésben, közösen alkotják meg a megoldást. És így már kitartóan tudnak, jó  cél esetén, haladni a megvalósítás útján.

A fogadkozás, fogadalmak és ígértek inkább egy meglévő minta és viselkedés felülírását célozzák vagyis a hogyant akarják megváltoztatni. Vagy épp egy mintát írnak elő. Gondoljunk csak gyerekkorukban tett barátság, cserkész, vagy az idősebbek üttörő és kisdobos fogadalmaira. Ezen utóbbiakat már a kimondás pillanatában sem gondoltuk komolyan, mert nem is értettük, nem is érdekelt és mert nem a miénk volt – egy sem volt benne a saját szavaink közül. Nem a miénk volt. Viszont megmondta hogyan és mit tegyünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen feleslegesek ezek, mert a felnövés időszakában adhatnak támpontot és mintát, melyhez tudjuk tartani magunkat. De ha ezeknek a szavaknak nincs kapcsolata velünk, esetleg  nem állnak összhangban azokkal a cselekvésekkel és rutinokkal, amiket az adott csapat követ, akkor hamar elvész a hatása és csak üres mondatok maradnak, hitelesség nélkül.

De térjünk vissza a minta felülírásra tett fogadalmakra! Ezek a „hogyan”-ok sokszor stresszben adott automatikus minták és programok. Észre sem vesszük őket amikor agy működünk, ezért is nehéz először is tetten érni, majd megváltoztatni, átaírni őket. Leginkább csak at „eredményre” eszmélünk. A változáshoz új programok kellenek. Ezeket létre tudjuk hozni vizualizációval és gyakorlással. Fontos, hogy sokszor tegyük, mert így tudjuk az idegpályákat megerősíteni.  Amikor újra stresszkörben kerülünk, akkor már lesz az agyunknak új lehetősége a másik mintát választani. Ha pedig ki tudunk lépni a stresszkörből, akkor mi magunk tudunk tudatos választással másik megoldást választani.

A fogadalmak egy  másik, kineziológusok és más segítők között jól ismert  tulajdonsága, hogy  sokszor nem is tudjuk mikor tesszük,  tudattalanba rejtjük,  viszont onnan folyamatosan hatással van működésünkre, életünkre. Ezek a rejtett ígéretek segíthetnek és gátolhatnak is minket.  pl. várva várt és nem léterjövő baba témában sokszor találunk rejtett fogadalmakat. Vagy gyermekek esetében szülők felé tett ígéreteket, melyek túl nagynak bizonyulnak. És ezek megkeresése és feloldása szakember feladata.

Amikor most az év utolsó napjaiban álmodozunk, akkor csak annyival tegyünk többet hogy

• először is papírra vetjük az álmot/ képet
• hozzátesszük az érzéseket, amiket akkor érzünk amikor elérjük
• leírhatjuk azokat is, amikben most vagyunk ha a cél elérésére gondolunk
• rendelhetünk hozzá értékeket is ( pl 0- semmi, 10- nagyon izgulok)
• minden szót és mondatot írjunk le ami még eszünkbe jut az álom kapcsán
• és próbáljunk belőle egy cél mondatot fogalmazni
• ezt tegyük ki jó látható helyre, hogy naponta többször rá tudjunk nézni és elképzelni
• rendelhetünk hozzá lépéseket is amiket megteszünk
• vagy használhatunk egy út sablont, ahol jelöljük hol tartunk – feltehetjük rá a mérföldköveket is és jelöljük, ha elértük őket. És azt is hogyan ünnepeltünk.

A jó cél kidolgozása nem egyszerű feladat. És csak azokkal a célokkal kapcsolatban vagyunk olyan elkötelezettek és töretlenek, mint a mesebeli hősök, melyekkel nem csak a fejünk (tudatos énünk), de a tudattalanban rejtőző lenkünk is egyettért. Ennek érdekében belead mindent, felébreszti a csecsemőmirigyet, aki mozgosítja -akitválja a életrőnket, pont  mint a mesékben a parazsat evő táltos, úgy  kapunk egy jó cél érdekében erőre és indulunk el megvalósítani azt.

De honnan tudjuk mit szól a lelkünk? Kineziológusok és izomtesztelni tudok előnyben: mellkas közepén semleges érintéssel tartva a csecsemőmirigyet teszteljük. Vagy  dolgozhatunk ‘noticinggel’, önmegfigyeléssel is: nyomjuk meg a mellkas közepén finoman a csecsemőmirigyet és figyeljünk a megjelenő érzésre a testünkben. Húz, nyom, csiklandoz, zavar – azaz kellemetlen, akkor NEM. Ha kellemes, békés nyugalom, harmonia érzéseket tapasztalunk, akkor IGEN. A noticing érzések felismerése gyakorlást igényel. Ez is egy  folyamat, mint a nyelvtanulás, ahogy ráhangolódsz és megérted tested nyelvét és üzeneteit.

Ha pedig van kedved a célokkal kapcsolatban egy Balance-ra, akkor szeretettel várlak online 2024.01.02-én este 7-kor. A program ingyenes, de regsizráció köteles: Ingyenes regisztráció

Szép álmokat, célokat és még több örömet és ünneplést kívánok mindekinek!

Ez is érdekelhet még:Motiváció 4 lépésbe.n.

Türelem és stresszkezelő tippek az ünnep előtt

Az ünnepek előtt sokkal több a feladat és mintha sokkal gyorsabban telnének a napok. Pedig ez előbb még csak reggel volt. Már november eleje óta ünnepi díszben van a város és a sulikban és ovikban is a készülődésé a főszerep.  És mikor ilyen pörgésben vagyunk, felfozott állapotban, izgalomban vagy épp szorongásban ott időnként elfogy a türelem.  De hogyan kezeljük?  Vagy akár hogyan előzzük meg?

Idő

A gyerekek jelenben élnek és nem ismerik  az idő fogalmát egészen az iskoláig. Nálunk mindig „most” van. És most vagy történik valami vagy sem. Suliba készülve illetve ott 1. osztályban kezdik tanulni és kb. 8 éves korukban értik meg igazán, de csak később érzékelék úgy, ahogy mi felnőttek. Szóval így nehéz a várakozás és türelem kérdése. Itt jó szolgálatot tesz egy adventi naptár vagy akár bármilyen családi naptár,  nemcsak időbeosztás amin a napi feladatok és programok vannak, hanem  amin követni lehet mi van már mögöttünk és mi még előttünk a nap napig. Ha látják maguk előtt nap mint nap, könnyebb követni az időt és annak múlását. És bele is tehetjük mi volt egy egy képpel vagy szimbólummal  jelölve és rögzítve az emléket.

Felfokozott érzelmek, izgalom, pörgés, indulatok és viharok

Azt hiszem ezek terhelik meg legjobban a családot. Ilyenkor minden nehezebben és lassaban megy és ráadásul többször félrecsúszik. Amikor izgalomban (stresszben) vagyunk akkor az agyunk leginkább  azt szeretné, ogy túléljünk és kikerüljünk a helyzetből. Ehhez leginkább a jól bveállt, programokat és protokollokat szeretni használni. Tehát a kreatív részünk lekapcsol, úgy érezzük  már nem is tudunk gondolkodni és ez egy kicsit így is van. Velünk is és a gyerekekkel is. Ezért lassabb, nehézkesebb és értetlenebb minden. Stresszben egyik részünk folyamatosan a veszélyt lesi és próbálja kezelni és ez a felfokozott állapot még ráadásul fárasztó is, ami ujabb stresszforrás. Meg kell szakítanunk a stressztkört. Kicsit lejjebb mondok is rá pár ötletet hogyan.

Amikor  kitör a vihar. Tudjuk azt, hogy a vihar sosem a semmiből jön, hanem előzményei vannak.  Van egy pont amikor megtelik az a képzeletbeli zsák és kiborul.  Figyeljünk a jelekre, ami lehet túlpörgés, hangos beszéd, nyafogás, vagy épp hallgatagság. Ilyenkor  ha tehetjük álljunk meg és  adjunk neki lehetőséget, hogy kiengedje a gőzt aktív játékokkal: tehát lyukasszunk lufikat, szórjuk ha még találunk avart,  gyűrjünk és tépjünk papírt vagy  fogócskázzunk és szaladjunk min. 20  percen keresztül. Az aktív mozgás segít levezetni az izgalmakat, szorongást, indulatokat és örömet okoz.

Ha vihar közepén vagyunk  adjunk vizet, mely segíti az érzelmek feldolgozását.  És ha már kicsit megnyugodott akkor alkalmazzuk a Homlok tarkó tartást (finoman tartsuk tarkóját és homlokát, amig megnyugszik és lélegezzünk közösen). Ez a gyakorlat bizonyítottan segít kikeülni a stressz reakcióból és megnyugodva visszatérni az egyensúlyunkba. Fontos segítőtársaink lehetnek a légzőgyakorlatok is. Kicsit nagyobbak már ismerik, hogy a hasukban engedjék le a levegőt és onnanfújják ki. De  változhatunk tornádóvá is elfújhatunk papirgalacsinokat, lego bábukat vagy akár megremegtethet a levegő haragunk néhány levelet  is.

Éreztessük, hogy az érzelmi állapot amit érez  jogos és értjük és tanítjunk neki olyan módszereket, melyekkel ezeket megfelleően megélheti és kiadhatja nem bántva vele senkit és semmit.

Alvás probléma

Ha az izgalomtól nehezen megy az elalvás, ez gyakori az ünnepek  közeledtével. Ez is a felfokozott  állapot, a sok sok történés érzelem és izgalom esetleg az arra érzékenyebbeknél a kicsit több édesség, a megszokottól eltérő napirend  feldolgozatlanságából és annak stresszéből ered. A gyerekek  is alvás közben dolgozzák fel a nap eseményeit. Ezért fontos, hogy amennyire lehet jó legyen az alvásuk minősége. Ragaszkodjuk,  illetve amint lehet térjünk vissza a kialakult napi rutinhoz, mert ez biztonságod ad. Nagyobb gyerekekkel meg is beszélhetjük, hogy ma mi lesz máshogy és mi a terv, hogy tudja mire számítson.

Nagyobb gyerekeknél használhatunk illóolajokat, melyek nyugtatnak pl. fürdéskor. Tapasztaljuk ki, melyik segít vagy kérjük szakember tanácsát! Legyen inkább olvasott vagy mesélt esti mese a TV vagy video helyett. Ha  csak a fülével  hallgatja és elképzeli az  segít visszatérni saját világába.  A készülékekből áradó kék fény csak tovább fokozza az idegrendszer túlterheltségét. Egy  beszélgetés napról, élményekről szintén segíti a lecsendesedést és a nap zárását. A népmesék világa  és annak hallgatása előrevetíti az álom világot és meghozza az álmot.

Túl sok édesség

Ilyenkor bizony gyakran előfordul, hogy  szinte egész nap szénhidrát és cukor kerül a pocakba. És aki erre érzékeny, az  kis energiabomba lesz. És akkor jön az este, és sokaknál a lefekvéshez a kakaó. Tudtátok, hogy a  kakaó is egy addktiv  élelmiszer? Vagyis hozzászokást okoz? A kakaó, mint sokaknál a  túl sok cukor, nem álmosító, inkább felpörgetű hatású. Figyeld meg gyermeked és esetleg változtass a rutinon! Tudd, hogy ha van valami amihez ragaszkodunk ( függünk), akkor azt csak úgy elvenni nem szabad, inkább helyettesíteni mással. Talán egy finom teával  vagy egy másik megnyugtató szokással, szertartással.

Ha aznap kicsit több cukor és csoki sikerült, akkor az esti rutin előtt érdemes mozgásos játékokat és tevékenységeket betenni, hogy a gyereknek legyen lehetősége a  cukorból létrejövő többletenergia levezetésére. És csak ezután kezdjük el az esti tevékenységeket megszokott rendben. Ha  közben derült ki, hogy még mindig maradt erő, akkor egy párnacsata is befelférhet. Vagy szó szolgálatot tehet egy egy Cook csomó:
(Brain Gym gyakorlat https://www.youtube.com/watch?v=bLmurKPgJcI)

Mindig ügyeljük arra azonban, hogy gyermekünk elég vizet iszik. A sok mozgás és izgalom több miatt általában több vízre  lesz szüksége viszont pont a sok elfoglaltság miatt talá elfelejt inni. Tudjuk,  hogy a víz  jó barátunk az érzelmi feldolgozásban is. Segít a szervezetnek visszatérni a normál működésben és segíti az érzelmek feldolgozását is.

Álmodozás, vágyakozás

Bár lehez fura vagy épp dühítő, amikor gyerekünk ahelyett hogy reggel gyorsan öltözne és készülődne inkább ül és álmodozik, tudjuk hogy az álmodozás fontos. Ekkor kötjük össze az ismeretlen, újat, a már megtanult ismerőssel. És ilyenkor képzeljük el mit is szeretnénk, vagy próbáljuk magunkat egy egy helyzetben gondolatban. Később ezek segítenek a való helyezetekben és abban is hogy célokat állítsunk magunknak.  Kérjük meg gyermekünket, hogy meséljen róla. Így könnyebben részei lehetünk világának és segíthetjük a felcseperedését és eligazodását a nagyvilágban. És ha mégis azonnal meg kell érkezni a jelenbe: akkor ebben a Pozitiv pontok segítenek ( vagy tegyük a kezünkket a homlokára keresztben és vegyünk együtt néhány lélegzetet orron be és szájon ki)

 Együtt töltött idő  és játékok

A fent említett adventi naptár nem csak apró ajándékokat vagy édességet rejthet.  Lehet benne közös játék vagy program is, mert ezzel a legértékesebbet: magunkat, időnket és figyelmünket ajándékozzuk gyermekünknek. A közös játékhoz használhatjátok a PILE KÖRT, mellyel a térben mozogva mehettek végig a játékon. Pl. aki kékre lép: az mond egy viccest ami történt vele, piroson egy olyat ami dühítette, sárgán egyet, ami jó érzés volt és zöld pedig ami büszkeséggel tölti el. És ne feledjétek az körökön lévő akció feladatokat sem!

És a hétköznapok túlélésére: Cook csomó a stresszes helyzetekre ( amikor elszakad a cérna) , Pozitív pontok (hogy megtaláljuk a legjobb megoldást), sok sok víz ( na jó este egy egy pohár bor :))  és tényleg gondold át, hogy mennyit vállalsz!

És végül,  az anyák stressze

Ez az időszak kivállóan alakalmas arra, hogy megfigyeld magad és rálelj azokra a mintáidra és működéseidre, melyeket gyakran észrevétlen alkalmazol. Pl, hogy mindenki elégedett legyen körülötted és magadról elfelejtkezel, vagy túl vállalod e magad a  egy idális karácsony estéért,  csak a tökéletes a megfelelő vagy jó ez elég jó?, tudsz e laza lenni vagy belefeszülsz?, el tudod engedni a kontrollt? , minden te akarsz csinálni vagy a pároddal egy csapat vagytok? ,  és végül mi a helyzet anyámmal és anyósommal és a családdal? Ugye jó kérdések?  Jegyezd meg őket , mert jó alapok az önismereti munkához.

Érdekelhet még: Pile SHOP

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj az online  workshopok között: Online workshopok

Kire ütött ez a gyerek?- avagy transzgenerációs minták a családban

Amikor lányunk vagy fiunk potnosan úgy áll meg a konyhában, mint a régen elhunyt nagyi. Vagy amikor ugyanaz a az étel a kedvence, mint amit majdnem elfelejetett nagybácsi szeretett nagyon.  De lehet hogy pont olyan konok és dacos, mint egy másik felmenőnk. Mi törtétnik itt?  Nézünk angyokat. Nem is ismerte, sosem találkoztak akkor hogyan?

A transzgemerációs minták néha nagyon látványosan de sokszor csemben megbújva vannak jelen  családrendszerünkben.  Nem mindig könnyű észrevenni őket.  Ötudatlanul formálják a személyiségünket, az emberi kapcsolatainkat, és a sikereinket is befolyásolhatják.  Sokszor olyankor vesszük észre, ha valamilyen helyzetben újra és újra elbukunk: pont mint az apánk….mondanánk. Többféle módon is leképezhetjük a szüleinket, hiszen gyerekkorban látjuk őket, halljuk ahogy beszélnek, és tapasztaljuk az élet változásaira adott reakcióikat. Szinte megtanuljuk és magunkba szívjuk az adott túléléi megküzdési módot. És mi is átadjuk gyermekeinknek. Az utóbbi időben nagy figyelmet kapott ez a téma azzal egyidejűleg ahogy elindult az a folyamat egyre több embernél, amit tudatosodásnak is hívhatunk: vagyis hogy megfigyeli önmagát, viselkedését, helyzetekre adott válaszait és megküzdési módjait. Ahogy nyitottá válunk magunkra és környezetünkre egyre több minden veszünk észre, pl a transzgenerációs mintákat is.  Addig, amig ez egy culi mosoly, testtartás vagy kézlegyintés a nagyitól senkit sem zavar. De ha ezek már fejlődést, sikert vagy  a boldogulást gátolják már tenni szeretnénk ellene. De hogyan?

Az első lépés, és legfontosabb lépés: hogy tudatosítjuk a mintát ( hogy pontosan mit csinálunk). Megfigyeljük, hogy milyen körülmények között, milyen helyzetben, milyen konfliktusban, kontextusban csináljuk és mit akarunk vele elérni.  Hogy szeressenek? Hogy  valami (család, közösség, társaság) részei maradjunk? Hogy elkerüljük a kiközösítést? Hogy elkerüljünk egy konfliktust vagy  veszekedést, vagy elutasítást? Ezek mind nagyon fájó dolgok és egy régebbi traumán alapulnak, melyek nem  velünk történtek először (hiszen lenyomatuk ott van családunk történetében és mi DNS-ünkben kódolva hozzuk magunkkal) és nehéz szembenézni, kinyitni és elhordozni megbírkózni velük. Az is fontos a feldolgozáshoz, hogy ezek a traumák megvannak a saját életünk történetében is. Tehát a feldiolgozást kezdhetjük itt is. Bármelyik utat választjuk, kérjük szakember támogatását a folyamatban. Ha családi vonalról közelítjük meg a mintát, erre nagyon jó eszköz a Helliger féle Családállítás módszertana, ahol az egész család történetével foglalkoznak és az egymás közötti viszonyokat hozzák egységbe és egyensúlyba. Az egyéni élttörténeten  való munkát választjuk ( amely véleményem szerint nem megkerülhető), akkor kineziológus  vagy pszichológus, vagy trauma felddolgozással dolgozó szakember segítségét kérhetjük.

De honnan jönnek ezek a minták és  hogyan öröklődnek? Az egyre nagyobb számban elérhető kutatások azt mutatják, hogy ezek a régi élmények ugyanúgy eltárolódnak és öröklődnek a génjeinkben, mint a hajszín vagy bőrszín. Végeztek kutatásokat német haláltáborokat megjárt  túlélőkkel és örököseikkel és mind azt találták, hogy eleve magasabb  alap szorongás szinttel élnek.  Viszik magukkal a régi történetet biokémiailag magukban kódolva. És ez a válasz,  testünk biokémiája jeleníti meg a mintát és hoz minket abba a helyzetbe, hogy ugyanazt érezzük, mint őseink. Ha megváltoztatjuk a viselkedésünket, adott reakcióionkat meg tudjuk változtatni a biokémiánkat. És igy új mintát teremtünk. Ezért nem kerülhető ki az egyéni munka, mert mi magunk kell változtassunk  ezáltal változzunk.

De mi a helyzet a gyerekekkel? Ha gyerekemen látom egy egy gátló minta megjelenését. A gyerekek nagyon sokszor olyanok, mint a lápások: felhívják valamire a figyelmet, amit bennünk is rejtetten ott van. Tehát első lépés lehet önagunk „átviszgálása” és a minta tettenérése  magunkban.  És akkor már vissza is jutottunk a korábban említett módszertan első lépéséhez: tudatosítás, melyet a megvizsgálás, önreflexió majd a terápiás munka (családállítás  és vagy egyéni munka) követ. Gyerekek esetében  elvihetjük egyszerűen  Családállításra a kérdést, mert lehet egy másik rokon mintáit fedeztük fel rajta, de sose hagyjuk ki az önreflexiót. És vele is beszélgessünk el arról, hogy adott helyzetben még milyen megoldások, reakciók vagy utak lehetségesek. Ehhez írhatunk mesét róla vagy közösen vagy választhatunk olyan meséket, ahol a főhős hasonló helyzetben van és találja meg a megoldást.

Eddig csak a gátló transzgenerációs mintákról beszéltünk, de egy családban lehetnek segítő erők és minták is. Érdemes őket is felfedezni, megismerni és tudatosan használni boldogulásunkra.

Érdekelhet még: https://pile.hu/spiritalis-neveles-de-hogyan

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj az online  workshopok között: Online workshopok

Maximalista  a gyerekem. Mit tegyek vagy ne tegyek?

Sok szülő érkezik hozzám azzal, hogy nem akar tanulni és nem érdekli a suli és inkább focizna meg játszana és nekem kell állandóan a sarkában állnom, hogy kész legyenek a feladatai.  Azok a szülők már kevesebben vannak, akik azért jönnek, mert  ennek pont az ellentéte: maximalista a gyermekünk. Hiszen milyen jó, hogy mindig mindent tud, jól teljesít, színötös a bizonyítvány és mindig kész minden, még a szorgalmi is.  Ők akkor érzik ennek a mondjuk úgy, működési módnak a kárát, ha a gyermekük teste jelzi, hogy sok. És hogy ez hogyan látszik ? Leginkább  alvászavarban, fejfájásban, hasfájás formájában vagy esetleg magas vérnoymás, szélső esetben pánik rohamként. De szülőként mit lehet tenni ennek megelőzésére?

Ahogy gyermekünk megszületik és kiváncsian kezdi figyelni  majd fokozatosan felfedezni a környezetét erősen hat rá a családi közeg, amiben él. A kisgyermekek  első sorban a jobb agyféltekéjüket részesítik előnyben életük első kb. 8 évében, mert így érezve, képekkel, megfigyelve ráérezve dolgokra gyorsabban tanulnak és értik meg a körülöttük  zajló dolgok egy részét. És fokozatosan egyre többet. Érzik, amit anya és apa érez, utánozzák a mozdulataikat, reakcióikat hiszem ők a minták.  Ha a szülő sosem elégedett azzal amit csinál, stresszt érez, amikor valamit meg kell oldani, szorong egy új helyzet előtt akkor a gyermek is ezt tanulja meg. Ez a dolgok rendje, ezt tapasztalja. És ő is ezt a mintát kezdi követni és nagyon elkeseredni ha nem sikerül a torony vagy egy homokvár vagy odadobja a kismotort, ha elsőre nem megy a haladás vele. És mi csak állunk és nem értjük. Pedig csak minket utánoz.  Amikor iskolába mennek akkor lesz ez a dolog még kiélezettebb, mert az írás olvasás nem egy könnyű dolog és senkinek sem megy elsőre. Mindenkinek kell a gyakorlás. És ehhez már kell az a türelem és annak az érzésnek az elviselése, hogy még nem megy de meg fogom tanulni fokozatosan. De ha stresszt jelent valaminek a  nem tudása, akkor az vagy lekapcsol és inkább hagyjuk ( ilyenkor hiányzik az a kép, hogy elérhetem) vagy görcsösen próbálkozunk egyre és egyre jobban és egyre kevesebb sikerrel. (mókuskerék) Ilyenkor ki kell kerülni a stresszkörből. Ehhez segíthetnek  légző gyakorlatok, mint például a jógából is ismert hasi légzés (amikor a pocakba veszzük a levegőt és lassal fújjuk ki) vagy a hahaha légzés (amikor szintén a pocakba engedjük le a beszívott levegőt és kifelé hahaha-val engedjük ki). De lehetnek nyújtó gyakorlatok is, melyek a stressztől befeszült izmokat lazítják el: pl nyakkörzés vagy vádlipumpa (ha a Brain Gymből válogatunk) de bármi, ami nyújtő gyakorlat és főleg a törzs hátsó izmait nyújtja. 

A maximalista gyerekek sokszor elfáradnak, de nem engedik meg magunknak a pihenést amig el nem érik a célt, amit kitűztek. Ilyenkor szülőként kell beavatkozni és elrendelni a pihenőidőt illetve beszélni, megbeszélni azt, hogy  hogyan hatékony ( tanulás- pihnés aránya) a tanulás.  Pl óránként 20 perc szünet. Illetve hogyan ismeri fel amikor már fáradt és nem hatékony a tanulás, milyen jeleket küld a teste, hogy elég. 

Fontos, hogy  megtanulja, hogy  nem  szakad le az ég és nem fordul meg a föld a lába alatt, ha nem sikerül valami és ha nem tökéletes valami. Játszhatunk is ilyet, amikor ilyen helyzetben hozzuk.  Pl. társasjátékban illetve mutathatunk példát  is saját dolgiankból amikor nem  úgy sikerült ahogy terveztük és hogyan javítottuk ki vagy kezeltük a helyzetet.

Fontos momentum lehet az is, hogy nem a teljesítményét jutalmazzuk és érétkeljük hanem  mindig a beleadott munkáját. És bármilyen az eredmény ha beleadott mindent, akkor megerősítjük dicsérettel, jutalommal amit szeret. Ha ezt következetesen tesszük, akkor meg tudjuk változtatni a működését és megelőzhetjük a testi tünetek megjelenését.

Ha már megjelentek ezek a jelek. Akkor  keressetek fel szakembert és dolgozzatok együtt azon, hogy a teljesítés okozta stressz (mint a testi tünetek kiváltó oka) megszűnjön. És ő is a mérce megváltoztatását fogja javasolni.

Érdekelhet még:https://pile.hu/teljesitmeny-barat-vagy-ellenseg

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj az online  workshopok között: Online workshopok