Türelem és stresszkezelő tippek az ünnep előtt

Az ünnepek előtt sokkal több a feladat és mintha sokkal gyorsabban telnének a napok. Pedig ez előbb még csak reggel volt. Már november eleje óta ünnepi díszben van a város és a sulikban és ovikban is a készülődésé a főszerep.  És mikor ilyen pörgésben vagyunk, felfozott állapotban, izgalomban vagy épp szorongásban ott időnként elfogy a türelem.  De hogyan kezeljük?  Vagy akár hogyan előzzük meg?

Idő

A gyerekek jelenben élnek és nem ismerik  az idő fogalmát egészen az iskoláig. Nálunk mindig „most” van. És most vagy történik valami vagy sem. Suliba készülve illetve ott 1. osztályban kezdik tanulni és kb. 8 éves korukban értik meg igazán, de csak később érzékelék úgy, ahogy mi felnőttek. Szóval így nehéz a várakozás és türelem kérdése. Itt jó szolgálatot tesz egy adventi naptár vagy akár bármilyen családi naptár,  nemcsak időbeosztás amin a napi feladatok és programok vannak, hanem  amin követni lehet mi van már mögöttünk és mi még előttünk a nap napig. Ha látják maguk előtt nap mint nap, könnyebb követni az időt és annak múlását. És bele is tehetjük mi volt egy egy képpel vagy szimbólummal  jelölve és rögzítve az emléket.

Felfokozott érzelmek, izgalom, pörgés, indulatok és viharok

Azt hiszem ezek terhelik meg legjobban a családot. Ilyenkor minden nehezebben és lassaban megy és ráadásul többször félrecsúszik. Amikor izgalomban (stresszben) vagyunk akkor az agyunk leginkább  azt szeretné, ogy túléljünk és kikerüljünk a helyzetből. Ehhez leginkább a jól bveállt, programokat és protokollokat szeretni használni. Tehát a kreatív részünk lekapcsol, úgy érezzük  már nem is tudunk gondolkodni és ez egy kicsit így is van. Velünk is és a gyerekekkel is. Ezért lassabb, nehézkesebb és értetlenebb minden. Stresszben egyik részünk folyamatosan a veszélyt lesi és próbálja kezelni és ez a felfokozott állapot még ráadásul fárasztó is, ami ujabb stresszforrás. Meg kell szakítanunk a stressztkört. Kicsit lejjebb mondok is rá pár ötletet hogyan.

Amikor  kitör a vihar. Tudjuk azt, hogy a vihar sosem a semmiből jön, hanem előzményei vannak.  Van egy pont amikor megtelik az a képzeletbeli zsák és kiborul.  Figyeljünk a jelekre, ami lehet túlpörgés, hangos beszéd, nyafogás, vagy épp hallgatagság. Ilyenkor  ha tehetjük álljunk meg és  adjunk neki lehetőséget, hogy kiengedje a gőzt aktív játékokkal: tehát lyukasszunk lufikat, szórjuk ha még találunk avart,  gyűrjünk és tépjünk papírt vagy  fogócskázzunk és szaladjunk min. 20  percen keresztül. Az aktív mozgás segít levezetni az izgalmakat, szorongást, indulatokat és örömet okoz.

Ha vihar közepén vagyunk  adjunk vizet, mely segíti az érzelmek feldolgozását.  És ha már kicsit megnyugodott akkor alkalmazzuk a Homlok tarkó tartást (finoman tartsuk tarkóját és homlokát, amig megnyugszik és lélegezzünk közösen). Ez a gyakorlat bizonyítottan segít kikeülni a stressz reakcióból és megnyugodva visszatérni az egyensúlyunkba. Fontos segítőtársaink lehetnek a légzőgyakorlatok is. Kicsit nagyobbak már ismerik, hogy a hasukban engedjék le a levegőt és onnanfújják ki. De  változhatunk tornádóvá is elfújhatunk papirgalacsinokat, lego bábukat vagy akár megremegtethet a levegő haragunk néhány levelet  is.

Éreztessük, hogy az érzelmi állapot amit érez  jogos és értjük és tanítjunk neki olyan módszereket, melyekkel ezeket megfelleően megélheti és kiadhatja nem bántva vele senkit és semmit.

Alvás probléma

Ha az izgalomtól nehezen megy az elalvás, ez gyakori az ünnepek  közeledtével. Ez is a felfokozott  állapot, a sok sok történés érzelem és izgalom esetleg az arra érzékenyebbeknél a kicsit több édesség, a megszokottól eltérő napirend  feldolgozatlanságából és annak stresszéből ered. A gyerekek  is alvás közben dolgozzák fel a nap eseményeit. Ezért fontos, hogy amennyire lehet jó legyen az alvásuk minősége. Ragaszkodjuk,  illetve amint lehet térjünk vissza a kialakult napi rutinhoz, mert ez biztonságod ad. Nagyobb gyerekekkel meg is beszélhetjük, hogy ma mi lesz máshogy és mi a terv, hogy tudja mire számítson.

Nagyobb gyerekeknél használhatunk illóolajokat, melyek nyugtatnak pl. fürdéskor. Tapasztaljuk ki, melyik segít vagy kérjük szakember tanácsát! Legyen inkább olvasott vagy mesélt esti mese a TV vagy video helyett. Ha  csak a fülével  hallgatja és elképzeli az  segít visszatérni saját világába.  A készülékekből áradó kék fény csak tovább fokozza az idegrendszer túlterheltségét. Egy  beszélgetés napról, élményekről szintén segíti a lecsendesedést és a nap zárását. A népmesék világa  és annak hallgatása előrevetíti az álom világot és meghozza az álmot.

Túl sok édesség

Ilyenkor bizony gyakran előfordul, hogy  szinte egész nap szénhidrát és cukor kerül a pocakba. És aki erre érzékeny, az  kis energiabomba lesz. És akkor jön az este, és sokaknál a lefekvéshez a kakaó. Tudtátok, hogy a  kakaó is egy addktiv  élelmiszer? Vagyis hozzászokást okoz? A kakaó, mint sokaknál a  túl sok cukor, nem álmosító, inkább felpörgetű hatású. Figyeld meg gyermeked és esetleg változtass a rutinon! Tudd, hogy ha van valami amihez ragaszkodunk ( függünk), akkor azt csak úgy elvenni nem szabad, inkább helyettesíteni mással. Talán egy finom teával  vagy egy másik megnyugtató szokással, szertartással.

Ha aznap kicsit több cukor és csoki sikerült, akkor az esti rutin előtt érdemes mozgásos játékokat és tevékenységeket betenni, hogy a gyereknek legyen lehetősége a  cukorból létrejövő többletenergia levezetésére. És csak ezután kezdjük el az esti tevékenységeket megszokott rendben. Ha  közben derült ki, hogy még mindig maradt erő, akkor egy párnacsata is befelférhet. Vagy szó szolgálatot tehet egy egy Cook csomó:
(Brain Gym gyakorlat https://www.youtube.com/watch?v=bLmurKPgJcI)

Mindig ügyeljük arra azonban, hogy gyermekünk elég vizet iszik. A sok mozgás és izgalom több miatt általában több vízre  lesz szüksége viszont pont a sok elfoglaltság miatt talá elfelejt inni. Tudjuk,  hogy a víz  jó barátunk az érzelmi feldolgozásban is. Segít a szervezetnek visszatérni a normál működésben és segíti az érzelmek feldolgozását is.

Álmodozás, vágyakozás

Bár lehez fura vagy épp dühítő, amikor gyerekünk ahelyett hogy reggel gyorsan öltözne és készülődne inkább ül és álmodozik, tudjuk hogy az álmodozás fontos. Ekkor kötjük össze az ismeretlen, újat, a már megtanult ismerőssel. És ilyenkor képzeljük el mit is szeretnénk, vagy próbáljuk magunkat egy egy helyzetben gondolatban. Később ezek segítenek a való helyezetekben és abban is hogy célokat állítsunk magunknak.  Kérjük meg gyermekünket, hogy meséljen róla. Így könnyebben részei lehetünk világának és segíthetjük a felcseperedését és eligazodását a nagyvilágban. És ha mégis azonnal meg kell érkezni a jelenbe: akkor ebben a Pozitiv pontok segítenek ( vagy tegyük a kezünkket a homlokára keresztben és vegyünk együtt néhány lélegzetet orron be és szájon ki)

 Együtt töltött idő  és játékok

A fent említett adventi naptár nem csak apró ajándékokat vagy édességet rejthet.  Lehet benne közös játék vagy program is, mert ezzel a legértékesebbet: magunkat, időnket és figyelmünket ajándékozzuk gyermekünknek. A közös játékhoz használhatjátok a PILE KÖRT, mellyel a térben mozogva mehettek végig a játékon. Pl. aki kékre lép: az mond egy viccest ami történt vele, piroson egy olyat ami dühítette, sárgán egyet, ami jó érzés volt és zöld pedig ami büszkeséggel tölti el. És ne feledjétek az körökön lévő akció feladatokat sem!

És a hétköznapok túlélésére: Cook csomó a stresszes helyzetekre ( amikor elszakad a cérna) , Pozitív pontok (hogy megtaláljuk a legjobb megoldást), sok sok víz ( na jó este egy egy pohár bor :))  és tényleg gondold át, hogy mennyit vállalsz!

És végül,  az anyák stressze

Ez az időszak kivállóan alakalmas arra, hogy megfigyeld magad és rálelj azokra a mintáidra és működéseidre, melyeket gyakran észrevétlen alkalmazol. Pl, hogy mindenki elégedett legyen körülötted és magadról elfelejtkezel, vagy túl vállalod e magad a  egy idális karácsony estéért,  csak a tökéletes a megfelelő vagy jó ez elég jó?, tudsz e laza lenni vagy belefeszülsz?, el tudod engedni a kontrollt? , minden te akarsz csinálni vagy a pároddal egy csapat vagytok? ,  és végül mi a helyzet anyámmal és anyósommal és a családdal? Ugye jó kérdések?  Jegyezd meg őket , mert jó alapok az önismereti munkához.

Érdekelhet még: Pile SHOP

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj az online  workshopok között: Online workshopok

Kire ütött ez a gyerek?- avagy transzgenerációs minták a családban

Amikor lányunk vagy fiunk potnosan úgy áll meg a konyhában, mint a régen elhunyt nagyi. Vagy amikor ugyanaz a az étel a kedvence, mint amit majdnem elfelejetett nagybácsi szeretett nagyon.  De lehet hogy pont olyan konok és dacos, mint egy másik felmenőnk. Mi törtétnik itt?  Nézünk angyokat. Nem is ismerte, sosem találkoztak akkor hogyan?

A transzgemerációs minták néha nagyon látványosan de sokszor csemben megbújva vannak jelen  családrendszerünkben.  Nem mindig könnyű észrevenni őket.  Ötudatlanul formálják a személyiségünket, az emberi kapcsolatainkat, és a sikereinket is befolyásolhatják.  Sokszor olyankor vesszük észre, ha valamilyen helyzetben újra és újra elbukunk: pont mint az apánk….mondanánk. Többféle módon is leképezhetjük a szüleinket, hiszen gyerekkorban látjuk őket, halljuk ahogy beszélnek, és tapasztaljuk az élet változásaira adott reakcióikat. Szinte megtanuljuk és magunkba szívjuk az adott túléléi megküzdési módot. És mi is átadjuk gyermekeinknek. Az utóbbi időben nagy figyelmet kapott ez a téma azzal egyidejűleg ahogy elindult az a folyamat egyre több embernél, amit tudatosodásnak is hívhatunk: vagyis hogy megfigyeli önmagát, viselkedését, helyzetekre adott válaszait és megküzdési módjait. Ahogy nyitottá válunk magunkra és környezetünkre egyre több minden veszünk észre, pl a transzgenerációs mintákat is.  Addig, amig ez egy culi mosoly, testtartás vagy kézlegyintés a nagyitól senkit sem zavar. De ha ezek már fejlődést, sikert vagy  a boldogulást gátolják már tenni szeretnénk ellene. De hogyan?

Az első lépés, és legfontosabb lépés: hogy tudatosítjuk a mintát ( hogy pontosan mit csinálunk). Megfigyeljük, hogy milyen körülmények között, milyen helyzetben, milyen konfliktusban, kontextusban csináljuk és mit akarunk vele elérni.  Hogy szeressenek? Hogy  valami (család, közösség, társaság) részei maradjunk? Hogy elkerüljük a kiközösítést? Hogy elkerüljünk egy konfliktust vagy  veszekedést, vagy elutasítást? Ezek mind nagyon fájó dolgok és egy régebbi traumán alapulnak, melyek nem  velünk történtek először (hiszen lenyomatuk ott van családunk történetében és mi DNS-ünkben kódolva hozzuk magunkkal) és nehéz szembenézni, kinyitni és elhordozni megbírkózni velük. Az is fontos a feldolgozáshoz, hogy ezek a traumák megvannak a saját életünk történetében is. Tehát a feldiolgozást kezdhetjük itt is. Bármelyik utat választjuk, kérjük szakember támogatását a folyamatban. Ha családi vonalról közelítjük meg a mintát, erre nagyon jó eszköz a Helliger féle Családállítás módszertana, ahol az egész család történetével foglalkoznak és az egymás közötti viszonyokat hozzák egységbe és egyensúlyba. Az egyéni élttörténeten  való munkát választjuk ( amely véleményem szerint nem megkerülhető), akkor kineziológus  vagy pszichológus, vagy trauma felddolgozással dolgozó szakember segítségét kérhetjük.

De honnan jönnek ezek a minták és  hogyan öröklődnek? Az egyre nagyobb számban elérhető kutatások azt mutatják, hogy ezek a régi élmények ugyanúgy eltárolódnak és öröklődnek a génjeinkben, mint a hajszín vagy bőrszín. Végeztek kutatásokat német haláltáborokat megjárt  túlélőkkel és örököseikkel és mind azt találták, hogy eleve magasabb  alap szorongás szinttel élnek.  Viszik magukkal a régi történetet biokémiailag magukban kódolva. És ez a válasz,  testünk biokémiája jeleníti meg a mintát és hoz minket abba a helyzetbe, hogy ugyanazt érezzük, mint őseink. Ha megváltoztatjuk a viselkedésünket, adott reakcióionkat meg tudjuk változtatni a biokémiánkat. És igy új mintát teremtünk. Ezért nem kerülhető ki az egyéni munka, mert mi magunk kell változtassunk  ezáltal változzunk.

De mi a helyzet a gyerekekkel? Ha gyerekemen látom egy egy gátló minta megjelenését. A gyerekek nagyon sokszor olyanok, mint a lápások: felhívják valamire a figyelmet, amit bennünk is rejtetten ott van. Tehát első lépés lehet önagunk „átviszgálása” és a minta tettenérése  magunkban.  És akkor már vissza is jutottunk a korábban említett módszertan első lépéséhez: tudatosítás, melyet a megvizsgálás, önreflexió majd a terápiás munka (családállítás  és vagy egyéni munka) követ. Gyerekek esetében  elvihetjük egyszerűen  Családállításra a kérdést, mert lehet egy másik rokon mintáit fedeztük fel rajta, de sose hagyjuk ki az önreflexiót. És vele is beszélgessünk el arról, hogy adott helyzetben még milyen megoldások, reakciók vagy utak lehetségesek. Ehhez írhatunk mesét róla vagy közösen vagy választhatunk olyan meséket, ahol a főhős hasonló helyzetben van és találja meg a megoldást.

Eddig csak a gátló transzgenerációs mintákról beszéltünk, de egy családban lehetnek segítő erők és minták is. Érdemes őket is felfedezni, megismerni és tudatosan használni boldogulásunkra.

Érdekelhet még: https://pile.hu/spiritalis-neveles-de-hogyan

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj az online  workshopok között: Online workshopok

Maximalista  a gyerekem. Mit tegyek vagy ne tegyek?

Sok szülő érkezik hozzám azzal, hogy nem akar tanulni és nem érdekli a suli és inkább focizna meg játszana és nekem kell állandóan a sarkában állnom, hogy kész legyenek a feladatai.  Azok a szülők már kevesebben vannak, akik azért jönnek, mert  ennek pont az ellentéte: maximalista a gyermekünk. Hiszen milyen jó, hogy mindig mindent tud, jól teljesít, színötös a bizonyítvány és mindig kész minden, még a szorgalmi is.  Ők akkor érzik ennek a mondjuk úgy, működési módnak a kárát, ha a gyermekük teste jelzi, hogy sok. És hogy ez hogyan látszik ? Leginkább  alvászavarban, fejfájásban, hasfájás formájában vagy esetleg magas vérnoymás, szélső esetben pánik rohamként. De szülőként mit lehet tenni ennek megelőzésére?

Ahogy gyermekünk megszületik és kiváncsian kezdi figyelni  majd fokozatosan felfedezni a környezetét erősen hat rá a családi közeg, amiben él. A kisgyermekek  első sorban a jobb agyféltekéjüket részesítik előnyben életük első kb. 8 évében, mert így érezve, képekkel, megfigyelve ráérezve dolgokra gyorsabban tanulnak és értik meg a körülöttük  zajló dolgok egy részét. És fokozatosan egyre többet. Érzik, amit anya és apa érez, utánozzák a mozdulataikat, reakcióikat hiszem ők a minták.  Ha a szülő sosem elégedett azzal amit csinál, stresszt érez, amikor valamit meg kell oldani, szorong egy új helyzet előtt akkor a gyermek is ezt tanulja meg. Ez a dolgok rendje, ezt tapasztalja. És ő is ezt a mintát kezdi követni és nagyon elkeseredni ha nem sikerül a torony vagy egy homokvár vagy odadobja a kismotort, ha elsőre nem megy a haladás vele. És mi csak állunk és nem értjük. Pedig csak minket utánoz.  Amikor iskolába mennek akkor lesz ez a dolog még kiélezettebb, mert az írás olvasás nem egy könnyű dolog és senkinek sem megy elsőre. Mindenkinek kell a gyakorlás. És ehhez már kell az a türelem és annak az érzésnek az elviselése, hogy még nem megy de meg fogom tanulni fokozatosan. De ha stresszt jelent valaminek a  nem tudása, akkor az vagy lekapcsol és inkább hagyjuk ( ilyenkor hiányzik az a kép, hogy elérhetem) vagy görcsösen próbálkozunk egyre és egyre jobban és egyre kevesebb sikerrel. (mókuskerék) Ilyenkor ki kell kerülni a stresszkörből. Ehhez segíthetnek  légző gyakorlatok, mint például a jógából is ismert hasi légzés (amikor a pocakba veszzük a levegőt és lassal fújjuk ki) vagy a hahaha légzés (amikor szintén a pocakba engedjük le a beszívott levegőt és kifelé hahaha-val engedjük ki). De lehetnek nyújtó gyakorlatok is, melyek a stressztől befeszült izmokat lazítják el: pl nyakkörzés vagy vádlipumpa (ha a Brain Gymből válogatunk) de bármi, ami nyújtő gyakorlat és főleg a törzs hátsó izmait nyújtja. 

A maximalista gyerekek sokszor elfáradnak, de nem engedik meg magunknak a pihenést amig el nem érik a célt, amit kitűztek. Ilyenkor szülőként kell beavatkozni és elrendelni a pihenőidőt illetve beszélni, megbeszélni azt, hogy  hogyan hatékony ( tanulás- pihnés aránya) a tanulás.  Pl óránként 20 perc szünet. Illetve hogyan ismeri fel amikor már fáradt és nem hatékony a tanulás, milyen jeleket küld a teste, hogy elég. 

Fontos, hogy  megtanulja, hogy  nem  szakad le az ég és nem fordul meg a föld a lába alatt, ha nem sikerül valami és ha nem tökéletes valami. Játszhatunk is ilyet, amikor ilyen helyzetben hozzuk.  Pl. társasjátékban illetve mutathatunk példát  is saját dolgiankból amikor nem  úgy sikerült ahogy terveztük és hogyan javítottuk ki vagy kezeltük a helyzetet.

Fontos momentum lehet az is, hogy nem a teljesítményét jutalmazzuk és érétkeljük hanem  mindig a beleadott munkáját. És bármilyen az eredmény ha beleadott mindent, akkor megerősítjük dicsérettel, jutalommal amit szeret. Ha ezt következetesen tesszük, akkor meg tudjuk változtatni a működését és megelőzhetjük a testi tünetek megjelenését.

Ha már megjelentek ezek a jelek. Akkor  keressetek fel szakembert és dolgozzatok együtt azon, hogy a teljesítés okozta stressz (mint a testi tünetek kiváltó oka) megszűnjön. És ő is a mérce megváltoztatását fogja javasolni.

Érdekelhet még:https://pile.hu/teljesitmeny-barat-vagy-ellenseg

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj az online  workshopok között: Online workshopok

Tippek Trükkök a lassuláshoz….

Néha készítenek felvételeket egy egy helyről például egy hídról, mellyen pár perc alatt megnézhetjük, hogy aznap vagy akár egy hét alatt mennyi autó halad át. Sokszor úgy érzem  magam a hétköznapokban, hogy mi is így rohanunk át az életen és csak az veszsük észre, hogy már megint egy egy ünnep vagy hétvége vagy születésnap van. Mert azokon egy kicsit megállunk és felemeljük a fejünket. Talán  helyzet a iskola vége is, mert meg kell állnunk és  2,5 hónapra egy úgy rendszert kell feállítani…. és abban futni tovább. Vagy mégsem? 

De miért is rohanunk? Hiszen sokkal több és jobb gép segít minket, hogy mindennel gyorsabban végezzünk és hogy kevesebben fáradjon. És  hogy könnyebben és gyorsabban megkapjuk az információt és tovbbítsuk az információt. És ezeket meg is tesszük, pik-pak szélsebesen és már kész is.  Megyünk a következő dologhoz…Kapjuk és adjuk tovább egy két klikkel az információt. És már benne vagyunk a következő dologban. A És hányszor mondjuk magunknak, ezt még ma gyorsan megcsinálom és holnap akkor beljebb vagyok vele… és nem vagyunk beljebb, mert jött helyette más. És akkor folytatjuk: de jó hogy tegnap ez megvolt, mert így ma belefér ez… Vagy úgy érezzük minden a fejeükre dől és mindenbe belekapunk. Ismerősek ezek a helyzetek?  Mi magunk „gyorsítjuk” a világot, a magunk világát és napjait.

Ebbe az eszeveszett tempóban görgetett mókuskerékbe vonjuk be gyerekeinket is, később pedig pörgetik ők is a sajátjukat úgy kb felső tagozattól kezdve. Tanórák, leckék, különórák, sport még több különórák. Vagy utánoznak le minket azzal, hogy minden játékba vagy sportba belekapnak és nem fejezik be vagy nincsenek benne túl sokáig. Megszokták, hogy tenpo van és nincs idő arra, hogy valamiben elmélyüljünk.

De ha mi pörgettük be a tempot, le is tudjuk lassítani. Erre jó alkalom lehet a nyári szünidő.  Mert ilyenkor tlán több rá a lehetőség és van idő is arra, hogy esetleg egy jól működöd dolgot begyakoroljunk és a mindennapok részévé tegyük.

Amikor rohanunk a gondolatban már a jövőben vagyunk, hogy hol kellene lennünk, mit kellene elérnünk, megtennünk, készen lennünk.  Amikor sikerül lassulnunk ( és ahhoz, hogy sikerüljön lassulnunk) a jelenbe érkezünk, az adott pillanatot éljük meg. És  ha ezt meg tudjuk tenni sokkal erőteljesebben megéljük az érzelmeket, örömet és boldogságot és ezek mélyebb emlékek is lesznek később. De hogyan lezdjük? A mindfullnes technikák segíthethenk benne, de van néhány egyszerű gyakorlat is melyeket azonnal otthon is elkezdhetsz.

Kezd kicsiben!

Avagy  ne akarj mindjárt mindent megváltoztatni és felforgatni és megállítani. Nem fog menni. Talán kezdheted azzal, hogy lassabban eszel. Tönnször megrágod  pl azt mondod 20x megrágom és utána nyelem le.  De ami  az evés élményét is fokozza, evés közben gondoltaban is maradunk az evésnél, az étel ízénél. Megpróbálhatjuk az egyes fűszereket is érezni benne. Vagy figyelni a textúrát. Gyerekek ki is találhatják mit tettél bele. 

De találhattok más napi tevékenységeket is, melyekben gondolatban és saját magatok megfigyelésével teljesen részt vesztek.

Természet segít

Ha dedikáltok időt magatoknak hogy rendszeresen valahogy a természethez kapcsolódjatok, ott sok olyat trükk van, ami  a lassulást segíti. Íme néhány ötlet: 

• felhőnézés – formák, alakzatok és karakterek kitalálása hozzá
• madárdal hallgattás / hány féle különböző hallasz?
• bogár szemmel követés
• halak útvonala – figyeld meg és rajzold le
• hangyák útvonala – merre mennek és vajon hová ? Írj hozzá mesét!

Légzés – légző gyakorlatok

A légzésünk mindi pontos képet ad arról mennyire vagyunk felpörögve. És jó módszert  is ad egyben, hogy lelassuljunk: 

• hasi lgézés – belégzéssel leengedjük pocakba a levegőt ( lásd nagy pocak) és kifújjuk
• hahaha légzés – kilégzéskor hahaha nevető  hangot hallatuk
• tornádó – nagy belégzés és hatalmas hosszú kilgzés mely elfujja a kitett játékokat is . Feszültség levezetésre nagyon nagyon jó és még vicces is.

Mozgások

• robot – lassú és gyors. Járjunk egy helyben de sétálhatunk is. Kezdjük el lassítani a mozgást egészen lassúra, majd visszagyorsíthatjuk ameddig csak bírjuk csak arra figyeljunk, hogy az alap mozgás megmaradjon és ne essen szét…. majd újra lassít és újra gyorsít. Abban segít, hogy megérezzük mi irányítunk és mi tudatosan adhatjuk magunkank a tempot.

„Találd ki!” játékok

• tapogatás – adj a kezében dolgokat miközben csukva a szeme és tapogassa ki mi lehet az
• ízleléssel – ugyaz csak ételekkel. Add a szájába és találja ki, nylevével tapogssa ki mi lehet az
• rajzoljatok egymás hátára ábrákat és  találjátok ki

A fenti játékokban és technikákban az a közös, hogy mind úgy segít a lassulásban, hogy a jelen pillanatra visszi a figyemet a test segítségével. Amikor ezt megtapasztaltátok akár többször is, akkor már automatikusan  tudtok magatokra figyelni, észrevenni a túl gyors tempot  és mint a robot gyakorlatban lassítani. Lehet az új minta egy lassú nap együtt – amikor pont az a feladat hogy mindent kétszer annyi idő alatt végezzetek el vagy hogy minél több mindent észervegyetek, amit  jelez a testetek. Higgyétek el nagyon jó móka és sok élményt hoz.

Érdekelhet még: Stresszkezelési technikák

Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj a workshopok között: Online workshopok

A tanév végén  megnézzük a Bizonyítványt és az alapján büszkélkedünk vagy  hangzik el az alábbi  mondatok egyike: jövőre majd próbáld meg jobban….. vagy többet vártam tőled…. vagy tudsz te jobban is…..  De miért is csak a bizonyítványban szereplő szövegek avgy számok alapján értékeljük gyermekünket? Tényleg csak annyi történt vele egész évben? És amit tett azt, híven tükrözik ezek a számok?

Még ha el is fogajuk ezt az okmányt a teljesítmény mércéjének, hiszen mondhatjátok hogy a viklágban ez az egyetemes mérce, mely alapján mindenki megmértettetik akkor is érdemes együtt végignézni milyen fejlődés és változások történtek az év során. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy ami megvan, megy azt természetesnek veszsük pedig sokszor sok sok munka, gyakorlás és küzdelem van benne.  És ha ez nem kap elismerést hamar elfogy az erő a továbbiakra.

Ezért is buzítlak arra titeket, hogy üljetek le és  szedjétek össze mi történt az elmúlt iskolaévben! Használhatjátok hozzá a letölthető sablont is. Ez  egy fontos visszajelzés lehet a gyerek felé, hogy te miket vettél észre, amiben ő fejlődött és már tud – és hogy ezek értékesek. De az is fontos, hogy összeszedje azokat  a területeket is amikben jobb lett és számára fontos pl. hogy  minecraftban mit épített.

Ha készen vagytok nézzetek végig a listán és ünnepeljetek!

Ez is érdekelhet még:https://pile.hu/motivacio-epites-4-lepesben