Nyaralás és a látszólag semmiből jövő családi viharok esete
Egész évben azt várjuk, hogy végre itt legyen a szünet és nyaralni menjünk. Mégis mikor itt az idő vagy beteg lesz a gyerek vagy mire útnak indulunk már mindenki annyira ideges, hogy vágni lehet a feszültséget és mire odaértek már senki sem beszél senkivel. De miért van ez? És hogyan lehet ebből az ördögi körből kikerülni?
A megszokott rend, napirend mindenkinek ad egy biztonságot és biztonságos keretet. Tudjuk mikor mi fog történni, mikorra hol kell lenni, mit kell tenni. Amikor nyaralni megyünk, akkor ismeretlen tényezők jönnek a képbe. Akik érzékenyek a változásra, esetleg a változások erős szorongást okoznak nekik, azok ilyenkor már készülődéskor stressz állapotába kerülnek és túlélő üzemmódban működnek. Ebben az üzemmódban pedig csak a már begyakorolt automata programok visznek minket és nem tudunk új döntéseket hozni és a viselkedésünk szabályozása is sérül. Minél tovább vagyunk ebben, annál inkább. A gyerekek világának első és legfontosabbb érzélmi mércéje a szülők hangulata. Vagyis érzik és tudják, hogy valami lesz, valami más lesz, valami történni fog… és hogy ez jó lesz vagy rossz ? Várjuk vagy tarunk tőle? Mit érez anyu és apu ? Ha ők izgulnak, én is izgulok ha ők félnek, én is félek és ha ők idegesek akkor én is az vagyok. Mindez tudat alatt, automatikusan és láthatatlanul történik és így lesznek a látszólag semmiből jövő viharok.
Pile tipp: szülőként amit tehetünk, hogy megvizsgáljuk magunkat hogyan érzünk a nyaralással és előkészületekkel kapcsolatban. És ha még van időnk és lehetőségük magunk vagy segítséggel oldjuk a saját stresszeinket.
Napirend ülés – otthoni napirend
A nyarlás alatt is megpróbáljuk tartani kicsi gyerekeknél a napi időbeosztást és rutint. Ennek felismerése biztonságot ad a kisgyereknek. Tehát ha autoval megyünk úgy időzítjük a megállásokat, ahogy enni szokott. És mondjuk az alvás ideje kezdetén indulunk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor el kell fogadnunk azt, hogy a kicsi sírással reagál arra, hogy semmi sem úgy van, ahogy ő eddig megtapasztalta és most bizonytalan és dühös.
A napirendből való kizökkenés, bizonyos időszakok megnyúlása , a sok új inger fárasztó a gyerekek számára még akkor is, ha úgy tűnik élvezik. Amikor túlterhelődnek, akkor sajnos nem az lesz a reakció hogy elalszanak, hanem pont az ellenkezője: még jobban felpörögnek és talán még hisztiznek is, mely úgy tűnik megállíthatatlan. Fontos, hogy ezt tudjuk és ne haraggal és büntetéssel reagáljunk. Már nem képes a viselkedését kontrollálni. Inkább próbáljunk neki segíteni megnyugodni. Adjunk neki vizet és vigyük át valamilyen lecsandesítő foglalatosságba pl mesehallgatás vagy tengerhullámzás nézés, vagy valami természeti jelenség megfigyelése. A TV mese tudom, hogy szülőként jó megoldásnak tűnik, de a gyerek idegrendszerét nagyon megterheli és ilyen esetben még olaj a tűzre, nem jó megoldás. Ha valaki ismeri a homeopátiás szereket, akkor azok között is keresgélhet megoldást vagy ha picit nagyobb a gyermek az illóolajolat és segítségül hívhatja.
Nagyobb gyerekeknél pedig tarthatunk egy „megbeszélést a nyaralási napirendről” és így mindenkinek tudottak is ismertek lesznek az új keretek. Együtt megbeszélhetjük mi is lenne jó ebben az időszakban. Ezek a megállapodások mindenkit kötnek és mindenkinek biztonságot adnak.
„Nyunyóka” is velünk utazik
Ha magunkkal hozunk valamit, ami fontos a kicsinek és az otthonra emlékeztetni és megnyugtatja, az is a segítségünkre lehet. Plüssi, kedvenc alvóka (vagy Müller Cecilia óta: „nyunyóka”) nem maradhat otthon. Ennek tapintása, illata az otthon biztonságát idézi. Jó, ha már a kezdetektől van 2 db a kedvencből, melyet időnként cserélgettek neki, hogy kb. egyformán kopjon. Nyaraláskor a tartalék se maradjon otthon! Nagyobb gyerekek maguk válaszák ki mi az, amit szeretnének hozni, ki is mondatjuk: ami az otthonra emlékezteti őket.
Új hely, új szagok, új világ – stresszoldó játékok
Amikor új helyre megyünk, akkor az újdonság izgalma mellett ennek a stressze is megjelenik. Néha látványosan, néha csak tudatalatt. De mindenképp ott van. Ismerős mindenkinek, hogy első nap nem alszunk jól egy új helyen. Ez azért van, mert nem ismerjük a zajokat. Az agyunk és védő rendszerünk még nem tud különsbséget tenni fenyegető és nem fenyegető zajok között és többször felébreszt minket. Elalvás előtt hagyni időt egy kis játékra a sötétben: amikor csendben megismerjük a zajokat. Figyeljünk és nevezzük meg őket, így tudatossá téve azt, már felismerhető lesz agyunk számára. Használhatjuk a homlok tarkó tartást, mint stresszoldó fogást (egyik kezünk a homlokunon másik a tarkónkon), hogy ha megijedtünk oldjuk a félelmet azon nyomban.
Tegyük gyerekünk mellé az „otthonit”, ennek illata segíteni fog. De ha otthon használunk illóolajokat és van otthon illatunk ezt is bevethetjük – ha van benne citrom még a szúnyogok ellen is segíteni fog.
A légzőgyakorlatok, főleg a hasi légzés ( amikor a pocakba légzünk be és onnan ki) erősen lazít és nyugtat. Elalvás előtt sokat segít a nyugalom megszerzésében.
Mindig beszéljük meg a nagyobb gyerekkel mondjuk reggelinél, hogy mi lesz aznapra a terv. Mit csinálunk, mit nézünk meg mikor mi fog történni. Bár a kisebbek még nem ismerik az idő fogalmát, de azt hogy kb. mi fog történni az nekik is segít az eligazodásban. Amikor új helyre érekzünk, akkor mielőtt belevágnak a kalanba beszéljük meg velük a kereteket és szabályokat.
Eddig sokszor beszéltem a szabályokról, megbeszélésekről és keretekről és ezek fontosak. Azért is, mert azt javaslom, hogy hagyjátok őket egy kicsit magukban kóborolni és felfedezni egyedül. Új barátokat szerezni, egyéni saját kalandokkal. Ezek hatásáról és fontosságáról illetve fejlesztő szerepéről a Hagyd játszani cikkben olvashatsz. (ITT)
Érdekelhet még: Stresszkezelési technikák
Szeretnél tudatosan segíteni? Nézelődj a workshopok között: Online workshopok
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Jó lenne tudni hogyan legyünk mindig mentális csúcson és hogyan maradjunk életünk áramlásában? Ha feliratkozol a PILE Hírlevélre időről időre röppen majd hozzád egy pihe, melyben talán pont a kellő segítség vagy információ morzsa lesz.